Ez barátom a légies könnyedség Carice van Houten módra. Imádom a hasa bőrét, legszívesebben felhúznám tornadressznek. Hollandia elpusztítása határozatlan időre elnapolva. Szerelmes lettem.
Ama vékony, magyarázatként szolgáló ködfátyol, miszerint most vagyok fiatal, most kell kiélnem magam a tizenéves nők agyát alaposan, már-már émelyítően körbefingta. A punád pulzál s várja a világmindenség összes péniszét egészen a kiégés nem várt pillanatáig, az addig tartó út természetes görbe, makkokkal teli élvezetsztráda mit még merő véletlenségből sem hagynának ki Éva almái. Prántyásítják a gyönyör oltárát, az univerzum féktelen tágulásától hüvelyük sem menekül. Így múlik el, szűnik meg létezni a nő szépségének egy trapéz alakú szentgrálja, a szűziesség áldása, a hártyával bélelt puncedli egykoron dicső intézménye. Ezért lesz egyre több homokszem a gépezetben.
Én innen nyerem a fuelt anya. Kicsit franciásan békanyál, kissé lassú és szomorkás enyhén demoralizál. Mégsem vágtuk fel az ereinket, nem fordultunk be. Zene. És nem értelmetlen popshit. Néha elfér az ilyen is ott belül, tárház tágul. Szinkópa
Jobban belegondolva minden nap egyformának tűnik. Azok a csodálatos napfelkelték amiket sosem látok, a kakaós csigás sóskifli amit reggelenként rágok, az eső ahogyan végig folyik a képzeletbeli esernyőmön. Még a hírek is az indexen, csak a szereplők mások. Erről mond le az aki pitonnal maszturbál teliholdkor…..de a kurvaistók véreres faszát megint mi ez a negatív fostarisznyaság. Nincs szem ami ezt szívesen olvasná! Van két kezem és két lábam, erre itt vergődöm a 40 négyzetméterbe zsugorodva mikroszkopikus, intelligens penésszé és önsajnálatomban fuldokolva préselem a szarabbnál szarabb mondatokat muszájból. Mi a kurva anyámról írjak, egyáltalán minek erőltetem az írást? Menjél ki a szabadba, keresd a forró háromszögeket és vessz el bennünk ahogyan azt egy normális ember tenné akit fasszal vert a jóisten. Arassál, fejjél kecskéket. Dolgozzál. Nem itt pangani a tízediken préselve a semmiből lófaszt.
Sokszor ütöm magamat. Bár segítene az önöklös. Vágjam le a faszom? Komolyan azt kellene tennem a lelki üdvömért? Asztrális kasztrális. Feketét szartál ma, na és? Nyílván gyomorfekélyed van te semmirekellő előcsöves, a maró szerelem s az alattad lakó kurva, valamint az évek óta nyomasztó kilátástalanságod tökéletes bermudaháromszög egy fekély számára, vagyis pontosabban a gyomrod számára amit elnyelt a fekély. Hidd csak azt, hogy a spenót volt a sötétség okozója… Mégis mit vártál? Minek él az ilyen. Miért születettél? Életképtelen baszadék te, én. Korrektorért kiáltok, hiába. Arcom legszívesebben eltemetném egy fiatal pinába. Átmeneti szállás.
Egy kurvákkal teli luxus jachton babaolajos picsaközökből kokaint szippantani, cristal pezsgőt locsolni a kiugráló delfinek szemére. Elveket, normákat, emberi méltóságokat eltiporni játszi könnyedséggel miközben a szikrázó napsugarai megcsillannak az alufóliával körbetekert helikopterező péniszeden, lábaid előtt pedig ott térdel a kibaszott univerzum s persze két agyhalott plasztikpussy az arcukra száradt keserű velőddel. Érezni, hogy a világura vagy… nos igen, kellene ennél több? Aligha. Kurvajófilm.
Olyan elementáris erővel basztam be pénteken, hogy sikeresen feltéptem egy régi sebet, állat módjára viselkedtem és természetesen több napra leamortizáltam fonnyadt kis testemet is. A seb természetesen egy punci, illetve annak számomra kedves alkatrészei. A nő gyötrelmünk forrása lehet, ha hagyjuk. Részletesebben nem írom le a történetet, ekézni sem akarom a gyengébbiket, egyszerűen arról van itt szó, hogy hibáztam, megszegtem a feledés drága szabályát. Ismét találkoztam vele. Most pedig tizenéves ficsúrként szenvedek, aki hiú ábrándokat sző egy elérhetetlen oldalbordáról, s elvakító rózsaszín felhőben fuldoklik távol a racionalizmus szilárd talajától, mintha szükségszerű lenne a totális megsemmisülés egy olyan lény kedvéért ki amúgy le se szarna. A szerelem a lélek ópiuma lehet, függőségem mar belülről.
Vidámabb területekre evezek, próbálnék. Elhagytuk depresszió szigetét, nincs hányingerkeltő negatív korral zátony. Tuti kuki kék az ég. Magunk mögött tudjuk bézil a borzalomság ártó dzsungelét. Végleg. Ma Rachel-ett jönnöm, hogy bár sok mindenhez értek, valójában semmihez sem. Közeledvén krisztusi koromhoz egyre hangosabban ketyeg az a bizonyos belső casio. Pittyeg meg csipog a faszfej, mintha muszáj lenne neki, leszarja, hogy reggel hatkor még aludnék. Demoklész fain kardja fejem fölé bútorozva várja, hogy lesújthasson a megfelelő pillanatban, ám csak akkor mikor a boldogság faktor a fellegekben lesz, előbb még véletlenül sem. A kurva anyádat neked is. No, de vidámabb terület…. ööö. Úgy néz ki, hogy ezt elkúrtad Jónás, ez itt a pokol bugyra, s nem a halpiac! Se csikágó, úgy néz ki, hogy Pécsen több picsát már nem ér hó. Idén legalábbis. Global Warning, junó. Csak a rím kedvéért, amúgy nincsen értelme többek között ennek sem. Pulzál az író bránere ésaztán.
Talán már mással is előfordult az a fajta „baleset”, hogy hugyozni indult de végül szar lett belőle. Néhány éve kezdtem ülve sárgázni, leginkább azért, hogy ne kelljen minden másnap a pisától tündöklő klozetot takarítanom, és persze így nem kell fel-le hajtogatni az ülőkét sem. Vendégségben is jobb a békesseg, ha a nőknek megy akkor a férfiaknak is. Csupán több mint húszévnyi beidegződéstől kellett megszabadulni, hisz mennyivel is egyszerűbb volt simán elővenni Rudolfot és az ovális hasadék felé permetezni, mint körülményesen deszkára ülve eregetni ügyelve a túlnyomásra, majd makk úr nyílását, mint ahogyan nózit a zewába egy kocka toalett pépőrrel gondosan megtörölgetni. Aztán nadrág fel, viszlát. Hónapok kellettek ahhoz, hogy ez az egyszerűnek tűnő manőver rutinszerűvé váljon és ne karddal előre dőljek a porcelánnak. Végül sikerült. Mostanság viszont arra lettem figyelmes, hogy egyre többször a mezei kisdolgokból nagydolgok lesznek. De hisz nem is kellett kakilnom anya! Hát látod mégis? Itt valami nagyon bűzlik bedi! Ki érti ezt… Hol vannak már azok a régi, kellemes tolófájásokkal teli pillanatok melyek gyengéden éreztették a szükség közeledtét, mikor az ember egy újsággal nyugodtan rákészülhetett a gitt szeánszra. A boldog időknek vége. Most leülök fél percre és két kiskocka között akaratlanul kicsúszik egy harmadik gyermek is mely sokkal sötétebb és nagyobb társainál, váratlanul, minden ok és előjel nélkül.
Gyűlölöm az éneklős pop zenét, de ez piszkosul fülön fingott. A tegnapi yútúbszörcs eredménye. Simán bemászott.
Ritka éjszakai aratásra került sor a fülledt Fikkenházzán, ráadásul szokatlanul rövid szoknyában. Két asszony ráment az érett spárgára, váratlanul álmukból kikelve határoztak így. Már közel fél órája húzogathatták a zöldségnek tűnő dolgokat amikor a kerítés szélén egy szürke, félheréjű farkasz jelent meg. Osont, egyre közelebb a gyanútlan őstermelő lédickhez kik ekkor már teljesen leizzattak s ruhájuktól megszabadulva vonaglottak a holdfényében kimondottan erotikusan még egy ordas számára is. Az állat megtorpant, fonnyadt szemeinek sarkából kipattant a csipa s akaratán kívüli szörnyű vonyításba kezdett bal hátsó lábával pedig a hasaalját vakargatta már-már véresre . A mezítelen puhatestűek habozás nélkül kaszát ragadtak s a hang forrása felé futottak. Vicsorogtak sminkjük alatt, szemük vérben izzott, köldököt súroló vidéki csecseik vad pogózása pedig többször is eltakarta dühös arcaikat, holdat. A prémes vadorzó totálisan ledermedt a látványtól, mozdulatlan plüssként állott egy rohadó cölöp mellett, nyelve pont egy csalánosra lógott teste azonban meg sem rebbent. A kaszán megcsillanó éles fény egyet jelentett főjének elvesztésével, ebben biztos volt. Egy könnyed éjszakai karlendítés végén az állat egyszerre veszítette kiváló látását s szaglását. Valamint a fejét, véglegesen. A véres porban elnyújtózva szomorúan konstatálta utolsó gondolat menete, hogy bizony mohó kíváncsisága ez alkalommal halálosnak bizonyult. A tanulság, miszerint kerülni kell minden körülmények között a sötétben gyanúsan tevékenykedő nőnemű parasztot, parasztokat örökre a retinájába égett.
Tökéletesen passzol ez most a hétfői, enyhén másnapos melankóliámhoz.
Annyira kívántam bedi. Szombat este se sör, se bor. A borz alomságának netovábbja. Egyszerűen képtelen voltam elmenni egy boltig. Kibaszott agora fóbia, kibaszott tömegiszony, kibaszott részvények megakadályoznak ÉLNI. Ezt hangosan mondtam, gondoltam. Még jó, hogy ma mrs. penny megdobott néhány löket serrel különben kénytelen lennék ma is böjtölve maszturbálni valami pornhubos faszságra... Szeszböjt. Léböjt. Böjt, mindegy. Egy kibaszott barlangban élek, barlangtest vagyok, remetefaszi. Gyűlölni való antiszociális panda. Mégis miért? Hisz alapjába véve szép lennék, a nők imádnak általában. Látják a megbújó titokzatos férfit a gyermeki mosolyom mögött, és persze kedvelik a mikrocsipem is. Báng. Vagy csak egyszerűen pedofilságból vonzódnak hozzám? Nem, kizárt. 23 éves koromig nem volt hónaljszőröm. Baba illatom volt, a tökömet is csupán néhány szőke ártatlan szőrszál fedte. Az Old Spice intézményét is csak a reklámokból ismertem. Hátaztán.
De most? Korom csúcsán, korom szőrén elzárom ezt a testet a világ elől, ahelyett, hogy beporoznám a kibaszott mindenséget. Micsoda pazarlás. Az erőforrások oktalan pazarlása ez. Mert a pszié gyengeségei uralják e testet, s így a cerka hegye nem érhet vásznat. Véletlenül sem. Ez a végső konzekvencia.
És már sír is makk uraság. Mert ez a valóság. Picsogó harmincas, egzisztenciától mentesen, levegőben lógó társadalmi anomália, illetve annak peremvidékén táncoló akrobatikátlan faszfej keresi méltó büntetését egy vagány emós punciban. A megsemmisülést. Mit is mondhatnék erre te csálé csöcsű grízgombóc, ha tükörbe nézek jót mosolygok, aztán kiverem. Reggel újabb nap kél, s a tegnap réme már a múlté.
Utolsó kommentek