„Megolvadtak drága szárnyaim apám. Nem akartam visszatérni, nem hallgattam bölcsességedre. Magasabbra vágytam, többre, érinteni akartam az égbolt azúr kékjét. A szél ölelése, ahogy lágyan körbe táncolt simogatva, hogy végül a mélybe ereszthessen végzetembe, hinned kell, hogy…
Az iránta érzett kémia láncra verve tart elméd börtönében a végtelenségig kínozva. Egy elérhetetlen álomért szenvedsz, megfulladni saját rögeszmédben, nos, ehhez kijár a vastaps. A józan észt felülírta valami rettenetes, a remény rabjává váltál visszafordíthatatlanul, megingathatatlanul hiszed, hogy…
Egyetlen csókjától bódult értelmed áldozata az érzelmek oly kiszámíthatatlan viharának mely végén nem vár más csupán rideg életsorvasztó csalódáshenger. Ezek után, miért hinnél a csodákban, ha a valóság sötét árnya nyakad köré fonta karmait és fojtogat mert annyira…
Ha van nő akinek szilánkosra szúrnám az oltárát, kiszívnám a háromnapos nutellát köldökéből, szétnyalnám gyönyörű szemein a sminket, akkor az missz sátáni holland picsa a Trónok Harcából. Új szerelem született: Carice van Houten, atyaúristen ordítani tudnék, követném a…
Ez barátom a légies könnyedség Carice van Houten módra. Imádom a hasa bőrét, legszívesebben felhúznám tornadressznek. Hollandia elpusztítása határozatlan időre elnapolva. Szerelmes lettem.
Utolsó kommentek