Szótlan vagyok mostanában. Gondolataim érdektelenek, de tényleg. Oravecz és Coelho-i magasságokban járok, egyszer te is. Bámulom a testem én, a tükörben öklendezve. Honnét ez a gyűlölet? Mire haragszom ennyire? Kettétörném a kurvavilágot. Zombiként támolygok az élők szétkúrt világában. Fingszag van és minimálbér. Aztán magyar zene, ami végleg magával ránt a sötétségbe. Bár születtem volna agy halottként. Lehettem volna villamos is.
