Ez az a rész amikor elbizonytalanodom

Vidámabb területekre evezek, próbálnék. Elhagytuk depresszió szigetét, nincs hányingerkeltő negatív korral zátony. Tuti kuki kék az ég. Magunk mögött tudjuk bézil a borzalomság ártó dzsungelét. Végleg. Ma Rachel-ett jönnöm, hogy bár sok mindenhez értek, valójában semmihez sem. Közeledvén krisztusi koromhoz egyre hangosabban ketyeg az a bizonyos belső casio. Pittyeg meg csipog a faszfej, mintha muszáj lenne neki, leszarja, hogy reggel hatkor még aludnék. Demoklész fain kardja fejem fölé bútorozva várja, hogy lesújthasson a megfelelő pillanatban, ám csak akkor mikor a boldogság faktor a fellegekben lesz, előbb még véletlenül sem. A kurva anyádat neked is. No, de vidámabb terület…. ööö. Úgy néz ki, hogy ezt elkúrtad Jónás, ez itt a pokol bugyra, s nem a halpiac! Se csikágó, úgy néz ki, hogy Pécsen több picsát már nem ér hó. Idén legalábbis. Global Warning, junó. Csak a rím kedvéért, amúgy nincsen értelme többek között ennek sem. Pulzál az író bránere ésaztán.