Csodálatos, ez valami kurvára csodálatosan elképesztő, vagy csak ennyire részeg lennék?

Most a megnyugvás percei érkeznek e felületre. Már nem forrok gyűlölettel telve, béke járja át érzékeny kis zsidó lelkemet. A következő megálló ugyanis: Hullámhegy.

Micsoda elképesztő távolság a valóságtól..

Én innen nyerem a fuelt anya. Kicsit franciásan békanyál, kissé lassú és szomorkás enyhén demoralizál. Mégsem vágtuk fel az ereinket, nem fordultunk be. Zene. És nem értelmetlen popshit. Néha elfér az ilyen is ott belül, tárház tágul. Szinkópa      

Gyűlölöm az éneklős pop zenét, de ez piszkosul fülön fingott. A tegnapi yútúbszörcs eredménye. Simán bemászott.

Tökéletesen passzol ez most a hétfői, enyhén másnapos melankóliámhoz.

Nem csak pedofiloknak.

Ha egyszer készítek filmet abban mindenképpen szerepelni fog valamilyen formában. Kóros. Kórus

Kidőltem pár ártatlan sörrakétától. Elkábítottak idő előtt. Most ez szól. Lágy, kellemes. Partot mos.

Ez a zene segít eltűnni a mocsokból. Fantasztikus. Komolyan kell venni, tényleg.

Fantasztikus. Tengerpart, mezítelenség, kezemben szigorúan alkohol tartalmú ital mit szikrázó nap sugarai nyaldosnak miközben szürcsölném mámorlevét. Igaz nélküle is mesés a közérzet. Néhány ostoba rák kezdi ki lábkörmömet, kopogtatnak rajta mintha valamiféle szaftos kis…

Annyira zseniális zene, nem tudom miért de szarrá hallgattam tegnap óta. Amúgy iszonyatos másnap fojtogat, valami elképesztően fájdalmas fajta.

Imádtam a filmet, és a könyvet is. Igen. Elolvastam Jon Krakauer könyvét Christopher McCandless életéről. Megérintett. Bár én gyűlölöm a kullancsokat és a gombát,  szóval nem szököm erdőbe akármennyire is megváltó a bizsergés.