Jobban belegondolva minden nap egyformának tűnik. Azok a csodálatos napfelkelték amiket sosem látok, a kakaós csigás sóskifli amit reggelenként rágok, az eső ahogyan végig folyik a képzeletbeli esernyőmön. Még a hírek is az indexen, csak a szereplők mások. Erről mond le az aki pitonnal maszturbál teliholdkor…..de a kurvaistók véreres faszát megint mi ez a negatív fostarisznyaság. Nincs szem ami ezt szívesen olvasná! Van két kezem és két lábam, erre itt vergődöm a 40 négyzetméterbe zsugorodva mikroszkopikus, intelligens penésszé és önsajnálatomban fuldokolva préselem a szarabbnál szarabb mondatokat muszájból. Mi a kurva anyámról írjak, egyáltalán minek erőltetem az írást? Menjél ki a szabadba, keresd a forró háromszögeket és vessz el bennünk ahogyan azt egy normális ember tenné akit fasszal vert a jóisten. Arassál, fejjél kecskéket. Dolgozzál. Nem itt pangani a tízediken préselve a semmiből lófaszt.
Sokszor ütöm magamat. Bár segítene az önöklös. Vágjam le a faszom? Komolyan azt kellene tennem a lelki üdvömért? Asztrális kasztrális. Feketét szartál ma, na és? Nyílván gyomorfekélyed van te semmirekellő előcsöves, a maró szerelem s az alattad lakó kurva, valamint az évek óta nyomasztó kilátástalanságod tökéletes bermudaháromszög egy fekély számára, vagyis pontosabban a gyomrod számára amit elnyelt a fekély. Hidd csak azt, hogy a spenót volt a sötétség okozója… Mégis mit vártál? Minek él az ilyen. Miért születettél? Életképtelen baszadék te, én. Korrektorért kiáltok, hiába. Arcom legszívesebben eltemetném egy fiatal pinába. Átmeneti szállás.
