Le kell mondanom a szépirodalomról. Valószínűleg nem leszek író, sem költő. Ahogy látok, talán egyedi, de kevés, hogy ez működjön is leírva szavakba, mondatokba foglalva. Képeznem kellene magamat. Olvasnom. Nehéz 2-es nyelvtannal, úgy, hogy egy retek regényt nem olvastam még el soha. De ki a faszt érdekel ez a sok elbaszott firkász? Nem érdekel mit gondoltak, a végtelen nyomoruk. Engem csak a saját gondolataim érdekelnek, a saját nyomorom. Önző geci vagyok. Csak a sajátomat akarom látni a papíron. Semmi idegent. Szókincs. Szűkös. Ezzel kell dolgoznunk bézil. Ha bebaszok valamelyest tágul. Nyílván alkoholista nem lehetek, szóval marad az időnként „kimagasló” alkotás, általában pedig az faék egyszerű stern kaka. No de miről beszélek? Jól pofán kéne baszni egy spanyol csízmával. Golyóimat satuba, és áramot bele. Báng. Hová tarthatok egyáltalán ilyen semmirekellő önbizalommal? Ez az agyi vajúdás elképesztően visszataszító még így belső szemmel is. Bocsánatot kellene kérem.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
