„Amikor már azt hittem, hogy Vanesszával kimaxoltuk a szex fogalomkörét nagyjából egy életre kenyai menekülttáborok titkos zugaiban, váratlanul megismerkedtem Lúciával az afrikai ex-robotnővel, s a baszás új dimenzióinak mámorító fényessége avagy torka, tűzforró szikrákat öklendezett apró, ámde annál játékosabb péniszem hegyére. Néha pedig úgy éreztem rögvest kettétörik élvezeti botkormányom Nessza Nussza őrült hulahoppjától, azonban még ennek bekövetkezte előtt általában levetette magát a majdnem perzsa földre, igéző tekintetét pontosan rám szegezte, hogy kobrám mérge smaragd zöld szeme közét marhassa. Mindent tudott, amit tudnia kellett a korabeli vízhordóknak, sőt. Nem akartam tiszteletlenül bánni vele, azonban olykor megesett a homlokán, hisz micsoda élvezeti fellegeket nyújtott különleges természete a pazar etióp naplementék vágyakkal fokozott szürkületében. Köhög, tüsszög egy szem, sír határtalan boldogságában s ő tűri, csavarja a kígyót miközben ártatlan mosolyát beszennyezi a hímsovinizmus százlós karója. Kapuin a gyönyör olyan állomásai érhetőek el melyekről Európa még sosem hallott, melyeket még talán sosem tapasztalt pinész. Mennyei kapuk, hová ritkán lép az átlag nyelve. Kincs, mire véletlenül bukkantam Jáde tengerét keresvén, mit többé el nem engedek, kivéve ha sokat fizetnek érte.”
Gróf Feleki Samu 1888, Kilimandzsáró
