A múzsám a gyűlölet volt az elmúlt napokban, bocsássátok meg pillanatnyi gyengeségem. Okozója egy két lábon járó szenvedésforrás, név nélkül csak Miss Kensington, az érzéketlen, a rideg riherongy egy távoli galaxisból hogy jól szétkúrja az érző idegeim, hogy a pitvaromba fossa felsőbbrendű mivoltát elrákosítva egész lényemet. Azonban mi van akkor, ha ő csupán a barna habot adta valamihez, minek maszkulin torta alapja már eleve létezett ott belül, némán kelt az idők folyamán. Mi van, ha elpattan az a vékony húr mi elmémet a "józanság", az emberség mezején tartja, s féktelen pusztításba nem kezd úthengerem. Honnan ez a végtelen harag mi ereimben szétáradva pulzál, sokszor meghatározza gondolataimat. A düh mely átjár, boldogtalanná tesz, s keserűségem a halál utáni sóvárgásomat egyre csak növeli. Ám még katapultálásom előtt látni kívánom a világ pusztulását. Első sorból akarom figyelni, hogy a végítélet elnyeli ezt a fertőt, magába szippantja az elférgesedett társadalmunkat szakállastul, mindenestül.
Nem rég megkérdezte valaki, hogy mit akarok elérni az életben. Mik a céljaim. Nem tudtam neki válaszolni. Szeretnék a holdon állni meztelenül,mint Doctor Manhattan s figyelni, ahogyan egy óriási meteor belecsapódik ebbe az elkúrt planétába, hallgatni, ahogyan az a több milliárdnyi lény hirtelen vérvörösre kiálltja az eget. Érezni, hogy az évezredek óta felépített tudományos, művészeti értékek egyszerre vesszenek a kibaszott nagy semmibe, hogy az a rengeteg dicsőített okosság melyek egyéneket tettek halhatatlanná, porrá legyenek egyetlen szempillantás alatt. És az egész létezésünk mintha meg sem történt volna. Bár belemosolyoghatnék a legnagyobbak arcába ekkor. Megérte ostobák? A küzdés, a lemondás, az önsanyargatás, tényleg megérte alkotni, gondolkodni bármin is? Vagy egyszerűen boldogok kik harc nélkül áldozzák fel magukat a sötét anyag oltárán, s nyom nélkül vesznek el a létezés végtelen keresztmetszetében? Hisz majdan mit fog számítani bármi is. Ennek tükrében élni.
Az univerzum végső konzekvenciája pedig nem lehet más: Az életben annál nagyobb dolog nem történhet, mint hogy jól megkúrjanak.
