Micsoda freskók Bedi. Siklottunk a mozgólépcső szügyén egyre mélyebbre. Érezte, bár nem szólt tomporod mikor a kemény térkőnek csapódva önfeledt kis utazásunk velejét vette. Ugyeigennem. Ma már biztosan lilás színekben pompázik popó sáneled, ám tegnap csak úgy vigyorgott az ismeretlentől, elhiheted barátom, ott voltunk. Micsoda sziporkásra pállott utazáson estünk át céda némmel káröltve az elmúlott esténken. Azok a villamosokk percenként cikáztak el előttünkben, mi pedig gondosan az oszlopokba kapaszkodva figyeltük őket, ők pedig minket, lelkes turistákat. A falra tegelt friss Hitler úr szalutált festékes bajsza alatt. Hogy kék, sárga és piros kocsik egymás után, egészen émelyítő kavalkádjában suhanjanak. És az a rengeteg lüktető emberiség. Hajak, szemek, ruhákba bújtatva ugyanazzal a tempomattal, arcszerkezettel, ólomkatonaként menetelve valahonnan, valahová, talán egy újabb keresztes háborúba. Kiérti ezt, eme bonyolult bioritmust, mely szívében órákig állhattunk drogokkal felvértezve. Tágult elmével, s még kerekebb pupillákkal. Hogy beleszagolhassunk a városi tömegközlekedés egy új illatába mi rejtőzködve hánykolódhat már évtizedek óta a nagyérdemű publikum előtt.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
