Miapina eldőlünk, mindjárt oldalra s közben rázendítünk egy bordalra. Fagy. Pont. Vesszőcske gézen van a nedvecske.
Nem érzem magam jobban. Süvítő, ordító szellő szembe szökkenő fehér szikrák vakítanak. Benn a sűrűben érzed magad igazán elveszve. Miért mennél oda. Ostoba barom. Bölönc bélelt farom. Mozog jobbra, balra. Hányás kerülget. Ilyen lehet Pínek a tengeren. Pí csa szar. Megölelnél? Mi ez? A depresszió hullámvölgye? Előbb még a plafont karcoltad a makkoddal örömödben most miért kell fekáliában turizni? Bálabontás? Vagy barnamaflás. Fordítva ültél a klotyóra bébi. Így elkerülhetetlen a szagos nyakleves. Mi a lényeg. Hó. Hideg. Március. És Ferenc. A brazil bigott balettje. Elfogunk dőlni. És semmi sem fog változni. Max a szél. Annyira aprók vagyunk. Említésre sem méltók. Pont a csontba.
