Az iránta érzett kémia láncra verve tart elméd börtönében a végtelenségig kínozva. Egy elérhetetlen álomért szenvedsz, megfulladni saját rögeszmédben, nos, ehhez kijár a vastaps. A józan észt felülírta valami rettenetes, a remény rabjává váltál visszafordíthatatlanul, megingathatatlanul hiszed, hogy csak ő létezik.
