Mivel tehetséges vagyok, analfabéta és a könyvek világát csak hallásból ismerem arra gondoltam nyelv újítok. Hogy emlékezzen halálom után rám a világ. Mert volt egy ember ki őszintén hitte és szerette a pinát.

A mai definiálni való a: Disznósünnyögés.

A disznósünnyögés, mint összetett kifejezés: a vágás előtti izgatott percek, szőrméje reszket a bökőtől, félelem az újtól átjárja zsíros testét. Böllér közeleg, arcán pálinkás mámor, kezében kés, körülötte örömittas őrjöngő tömeg, valami disznóságra készülnek. A hirtelen felismerés, az utolsó visítás, „Ha belém bököd, kirúglak a térből”! Majd a coca torkában a penge, és lassan elvérzik.