Hűvösség. A kék égbolt mintha sötétedne. A csillagok egyre fényesebben izzanak. Alig kapok levegőt. Csak török előre, egyre feljebb. Nem nézek hátra. Már nem. Ezt akartam, erre vágytam mindig is. Előttem a végtelen csillagokkal teli univerzum ragyog sötétségéből. Fenséges látvány. Mögöttem múltam apró szigetei lassan elhalványodnak. Egyre inkább távolodom, s mire hátrafordulnék csupán egy apró kis pontként pislákol régi világom... Még egy utolsó könnycsepp érte, mielőtt a vakító fénybe veszek.
