Ahová tart a világ az egy pokoli trágyamező. A végtelen igénytelenség vezérli, kötött, kapitalista szabályokkal. Merevséggel, a társadalom fullasztó szürkeségével, robotszerű élet reménytelenséggel. Pénz orientált mindenség. Nyomasztó hétköznapok, unalmas órák, percek. Olyan ingerekkel amiket a tenger mélyén kellene tárolni egy hermetikusan zárt páncélszekrényben. Kell ez nekem? Nem. Lázadok, a modern kor hippijeként beleszarok a pénztárgépbe. Komolytalanság az egyetlen fegyverem. Nem hiszek a politikában, sem az egyházban. A kreativitásban hiszek, az alkotásban, a pillanatban. Ez az én mozgalmam. Ettől leszek semmirekellő a társadalom kritikus szemében, egy apró szálka, amit mindenki leszar. Hát nem csodálatos.
Csinálj amit akarsz. Ne szülj, ha nem akarsz. Ne dolgozz, ha van pénzed. Nézz filmeket, vagy olvass. Láss. Bassz. Érezz. Nevess sokat. Röhögd ki a droidokat. Ők is kiröhögnék saját magukat, csak nem tudják. Légy lusta. Légy kényelmes. A világot nem mi fogjuk tovább építeni, de lerombolni sem. A felelősséget ne keresd. A bankok az ellenségeid. A politikusok bábok. A társadalom csürhe. Menj szembe velük. Menj minél magasabbra és hugyozd pofán őket. Nem érhetnek el. Ne hallgass rájuk. Te belőled csak egy van. Találd meg önmagad. Hagyj nyomot a világban.
