Az énekes, Anthony közel két méter magas, nagydarab faszi, lelke pedig egy kislányé. Első ránézésre olyan, mint egy kutyámajom, de másodjára sem lehet pontosan meghatározni mi is valójában. Az biztos, hogy egy olyan előadóművészről van szó, aki egészen fantasztikus módon énekel, nem ír kottát, csak zongorázik egyet papírra, azt adja oda valakinek, és az neki ezt meghangszereli, ő elénekli és már kész is a műalkotás… Neki sikerült elfogadtatni magát a világgal.
Furcsa, de a Phiadelphia című film megtekintése után valahogy elfogadhatóbb helyzetbe hozták magukat a homokosok nálam és valami hasonlót érzek ez alkalommal is ennél a „fajtánál”aki egy Terrible Black-hez hasonló transziszter féleség. Van valami megragadó ebben a… hölgyben, úrban, valami ami nyílván egyedi orgánumának tulajdonítható bár klipjeit szemmel kísérve még hatásosabb, összetettebb dologról van szó. Mikor ránézek már nem fog el a hányinger, hanem egyszerűen megfeledkezem beteg ízlésficamáról, nem zavar eltorzult szexualitása. Jóllehet nem lett rögtön a kedvenc előadóm és nem azért mert hímnős, szeretem hallgatni, egy kicsit háttérbe szorítja azokat az ellenérzéseket a „másokkal” szemben…
A cigányok esetében miért nem működik ez a fajta feledtető varázslat? Hiába van Győzike meg Macskajaj, a 100 tagú Cigányzenekar, az irántuk érzett gyűlölet semmitől sem mérséklődik… Miért nem?
A buzik és a transzexuálisok nem bűnöznek annyit mint a romák? Ez lenne a válasz?
