Nappali ájulás
Szabadnap, egy üveg vodka, délutáni szikrázó napsütés. A feltételek adottak voltak egy kis lazításhoz. Hogy miért rúgtunk be fényes nappal, és ráadásul ennyire? Nos, legfőbb oka az volt, hogy a munkával általában este kilenc, tíz felé végeztünk, reggel pedig már hétre a darálóban kellett lennünk. Szóval egy tisztességes bebaszás eleve kizárt volt, másnaposságra nem volt időnk. Maradt a heti egyetlen szabadnap erre a célra, és mi igen, rendesen meghúztuk azt a Kegleviches palackot. Nem is értem miért próbáltuk megölni magunkat, talán mert már nagyon tele lehetett a tökünk az egésszel?
Délután kettő, Kristóf és én elhatároztuk hirtelen felindulásból, hogy elfogyasztunk egy üveg vodkát, vérnarancs nektár kíséretében. Szerencsére volt otthon egy üveg bódulat és rögvest nekiállhatunk a sziesztának. Persze nem a hűsben relaxáltunk, hanem kinn a teraszon, amit a sátán szeme perzselt szanaszét. Már az első kortynál lehetett érezni az együttes rosszaság káros hatását. Meleg volt, és csak egyre melegebb. Úgy oldottuk meg a hűtést, hogy poharanként egyszer elmentünk lezuhanyozni, persze külön, hehe.
Szép lassan, úgy kb. 2 óra alatt elfogyott a vodka, és vele együtt mi is elvesztünk. Összeállt a káoszbrigád, és elkezdtünk agresszívan törni, zúzni a lakásban. Senki nem volt otthon, senki nem volt, hogy megfékezzen minket. Szétromboltuk a konyhát, majd miután végképp kimerültünk ledőltünk. Ám egyszer csak hirtelen felpattant Kristóf és behányt a szemétdomb közepébe…hmm a meglepetés ereje nagyot szólt és óriási felületet borított be. Nem értem miért pont oda, volt két WC és az udvar sem volt messze. Megtörtént, a többiek szépen hazajöttek a munkából és ezt kellett látniuk… kicsit mérgesek lehettek ránk, de azt hiszem érezték, hogy nem mi voltunk a hibásak mindezért, hanem az a köcsög Mr. Piluzzo.
