Csizmaszoft
Beülünk egy kocsmába, mert mi dolgunk lenne hétköznap délután kettőkor. Vizsgaidőszakos zombi egyetemisták kóvályognak a városba, nem esik a hó, vizes a szőnyeg, de minket semmisem érdekel. Szóval beülünk egy hangulatos krimóba, és lassan elkezdjük a tudást nyelni, sárga szénsavas patakokban. Még a második „könyvvel” sem végeztünk, amikor odajön egy viszonylag tehetséges lány és a megáll előttünk, rám néz, és megkérdi: Rászarhatok a talpadra? Rögtön kiköptem a sört a padlóra, orromba is jutott pezsgés, nem kevés, amitől könnyezni kezdtem. Vártam, esetleg kifejti a szépséges talpfosó, indítékának okait, de sajnos több értelmes szó nem jött ki szájából. Ezért nem is tudtam hirtelen, mihez kezdjek. Szépen illedelmesen megköszöntem neki kellemes társaságát majd nyugtatólak legurítottam két felest és elkezdtem töprengeni, hogy vajon miért támadt le fényes nappal, egy zsúfolt szórakozó egységben e békés, ártatlan teremtés. Lehet, hogy ez a csaj volt az, akit pár napja elintéztem mámoros állapotban, és másnap pedig még fel sem hívtam? Lehet… az arcára nem emlékszem. Úristen, szegény. De ki babrált veled az élet Bözsi! Akkor sem kéne ennyire túlreagálni, meg láb összepiszkításon gondolkodni... süllyedhet ennél mélyebbre egy nő? Kétlem.
Tudásért jöttem, szarral távozom. Mi ez már? EKF szele cirógatta arcomat…
