Mennyei mannaságos...
Kurvára esik az eső, nem rám. Az utcán jég, felette csaló tócsák, elbaszodtam. Köszönöm Uram! Rohadjon meg az alamuszi égeskékes retekséged. Mennyire felolvadhattál volna már régesrég… Ezt kell csinálni e? Ahelyett, hogy hóval kápráztatnád el a déliek sáros szívét. Te is szarsz az egészre, nem érdekel, mennyire várjuk már azt a kurva fehérséges mindenedet. Hatalmas korpás istentelenséged mikor rázza meg őszülő haját?
Átbasztál minket, tél van nem ősz se tavasz, te kis ravasz, szerinted hány ima hiúsul meg irányodba ez miatt? Na, gondolkodjál már kicsit, megvonod a jóságot, ők is megvonják a hálát irányodba. Nincs több mi atyánk, helyette inkább csak pár istenfaszát kaphatsz. Képtelen vagy már irányítani, vagy mi az ördög költözött beléd? Hátulról kapott el a sátán egy körre? Sajog a mindenható popsija tán? Elhiszed, hogy leszarja a hangya? Csak adjál havat és tele lesz a templomod ismét a hőn áhított végbélsarjaiddal.
Az kell neked, egy kis könyörgés, sírásrívás, kereszted szopogatása, egy kis maszturbálás a feszülettel. Aztán pedig nem adsz semmit, csak mocskos zuhogó ondós esőt. Igen, ne lepődj meg ezen, ráverted népedre úri fecskendőd, kiürült a messiás zacsija, hurrá. Mindenki ünnepli a megváltót és mohón nyeli áldásait. De tudod mit, én kiköpöm.
Embereld meg magad, és hullajtsd le a fehérséget, s okozz némi örömet ezeknek a parasztoknak. Had élvezzék kicsit a tél gyönyöreit, ha már életük egy halom fos. Néhány hógolyó az éhezők arcába, néhány hó angyal és már is mindenki boldog. Képes vagy ettől megvonni minket, képes lennél… szívtelen?
Lesz hó, vagy nem lesz baszod?
