Görcsben ténfergő testem, csilingelő golyszik, izzadó fapuma. Ennyire talán nem rossz a helyzet. Most már érzem a végét. Nincs értelem, csak ha beképzelem. Véletlenül sült el az agyam, nincs rá ok se cock. Észnélküli rohanásba kezdtem, nincs fék, se kék. Csak egy csupor mézédes foskapszula. Szádban olvad, mint a mogyorós kaki, selymes, lágy cím nélküli, alattomosan kúszik egyre beljebb, s fájni fog mikor egyszer kiszabadul az esszencia. Belülről kifelé, te kiflit rágcsáló kripli ezt megemlegeted majd egy darabig. Fájó szívvel fog robbanni a bomba, testedet szar járja át, fosol mert még új a farmerod. Ne késlekedj, erezd el a galambot, szárnyaljon a kis hamis büdösséges hatalom. Add meg neki az érzést, kényeztesd a bokszert. Gyerünk mi lesz már, kakakapitány! Az első tisztet a hídra, jéghegynek ütközünk!!De szövetnek mindenképp! Becsapódás, 5,4,3,2,1………BOB. Na, látod? Megmondtam, hogy sikerül. Krémes forró élvezet, mi ruhádba vétkezet ezek után kimosni, nem ér. Legyen emléked a szar dolgokról is te kretén.
Egyet se félj kis komám, sit happens