Meztelenül
Nincs rajtam ruha, nem takarózom semmibe, csupán vékony fátyol fed, fájdalom. Egy kis álom varázsol ismét tündérré. Kapaszkodó a semmibe. A valóság szarabb. Tiszta fos a lábad. Az ablakkeret reszket a hűvös széltől. Engedd be a hideget hadd bassza gallyra részeges, minimálisan ellenálló szervezeted. Reszketsz a harcban, a tank győz a csatában, mert páncélzata vastag, de te mivel védekezel bütyök? A prém mi betakar vékony elavult. Arcod piros pozsgása még a tél hűvösébe kapaszkodik. Engedj a mának, szólj a zsiráfnak te hosszúnyakú szuka fattya. Az álom ez, nem vagy te sehol, hanem itt. Ittasan vezeted a trolit. Nem értem miért világít oly harsányan. Fényben úszva fúrja oldalam. Mindenki tudja, merre kell menni. Mutassa az utat a megvilágító. A szerelmed vezet szemtelen életemben. A csókod irányítja balga mozgásom. Egy mozdulat, egy érintés a világ. Ha csak nem kapcsolták le a pinát. Az imádott gyönyör, ki nem fizette a villanyt. Dőlj, kérlek a kardba, vár a megbékélés elemi varásza, egy apró szúrás az élet. Egy csipetnyi látomás nem több. Hagyd a többit hátra… intézzük el végleg bátran. Szeretlek te gyáva.
