Az élet orgazmusa
"Tudod mi a te bajod? Hogy sosem érezted a törődés igazi mélységeit. Nem engedtél magadnak eleget, hogy mámorban ússzon tested, hogy legbelülről törjön felszínre valami másinka, magával sodorva minden benned rejlő cincint. Ahogy először megérint… csupán gyenge szélként cirógat, majd lassan hurrikánná fokozódik, és egyre jobban marcangolnak ördögi nyelvei. És te harcolsz ellene, visszafogod a kísértést, pedig ez a jótékony erő érted van, mindig is benned lakozott. Ereszd el, had szárnyaljon az évek alatt felgyülemlő bűn s tiltott vágyak esszenciája lényedből a kibaszott fellegekbe. A pillanat örök marad, ahogy szinte széttép, kitör belőled az elnyomott, amit te hagysz, mert hülye lennél ha nem. Ordítani tudnál örömödben, azt hiszed megsemmisülsz, pedig ez maga a színtiszta boldogság, a léted teljessége. Percekig bágyadtan, herényit elalélva szemlélődsz, lángoló tested lassan kihűl és rájössz, hogy ez a világ, szádban az univerzum keserű kis utóízével. Elélveztél piszkosul. És amíg ezt nem élted át, addig nem is lehetsz teljesen. Csak mondjuk félig."
