Szokatlanul „mozgalmas” napokon vagyok túl bedivel valamint sajnálatos módon ismételten kudarcot vallottunk. Kifogott rajtam, rajtunk néhány szúrós maja, meg pár óra meló. A testem annyira megvetemedett a hónapokat átívelő semmittevéstől, hogy a fizikai igénybevétele során játszi könnyedséggel roskadt össze, megsemmisült, tört, mint a friss stickletti. Teher alatti pálmanövekedésről szó sem volt, túlélésként éltem meg minden egyes percet, a szörnyethalás csúfos állapotának elkerüléséről szóltak az órák. Ebben az ízetlenül gyáva vázban veszem a levegőt a mindennapokban hozzáteszem. Úgy tűnik, hogy a méhészkedés merőben kívül esik az én kis komfort zónámon, így egyelőre bármennyire is jövedelmező dolog, parkoló pályára helyezem eme csodálatos tevékenységet, míg immunitásom a csípésekre legalább olyan szintet nem ér el, hogy a marást követő órákban nem dagad kezem-lábam duplájára, nem pisálok aranyat, nem lesz a lázam 39 foknál melegebb, s az enyhe izomgörcsök is elkerülnek. Ha ezek elmaradnának, úgy azon nyomban felmegyek a hídra és kipörgetem az utolsó csepp akácmézet is a keretekből akármennyire is próbálkozik megakadályozni azt a fullánkos kis gecihad. Így.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
