Terenszel ma szétakartunk kutatni egy jaguár ketrecet. Idegesített a srég karán, meg hogy az Anti lop. Folyamatosan. Ilyet józan ember nem pupillál. Pláne nem tárol ott nemes vadat. A karzat vékony rostélya mi borzalmát pézsma szagtól bűzlő fátyolával próbálta leplezni hetykén fityegett az érintésektől. Ki kell takarítani a helyiséget Franki. A vaskos szar magától, csak ritkán tűnik el, mesékbe illő varázslattal lészen csupán rózsaszín, tuttifrutti pitymallat a rózsakertben. Fel kellett lépni. Erélyesen. Lapátot markolva gonosz felé irányozván majd lesújtani, pont a csicsergő csontba. Egyenes áthatolva hamis égiszén. Pontosan. Nincs feloldozás. Nem furcsa? Mire vártak mégis, ebben a jelenben hívő rózsáid? Nyálcsorgatott világtalan fafejek fingfelhőben alélt jelek. Elek. Sor végén kullogó nevenincs belekincs überhuszárok. Ebben a rozés szédülésfelhőben szilárdat lelni művészettörténet. Mindezek után örülünk, hogy vagyunk holnap reggel. Legalább ennyien.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
