Mártogatós

Mit gondolsz szöszi? Jól áll a paróka? Lekaptam magam fészről, hirtelen felindulásból. Zokog a világ. Meg a nem létező barátaim. Nem sírok. Nem sírás lenni makákó. Ténymegállapítás. Vivien. Le akarok számolni a virtuális térrel. Megpróbálok nélküle működni tovább hátha. Hátha folyik lájk gomb nélkül is a pisa. Aztán lehet bukom a projektet. Fura. Fura a gondolatokat (tehát szart) nem megosztani. Fura nem olvasni másnak a hímes fosát. Húde hozzá szoktam, tunk. Magány. Az érződik. Pedig egy virtuális fertőről beszélünk… Mégis úgy érzem, mintha egy félheréjű pingvin lennék a déli sarkkörön és egyedül tosznám fakarddal az előttem tornyosuló végtelen jégtáblát. Kitartok. Mert miért ne. Kinek bizonyítok? Senkinek basszameg. Tudom. Lázadozom, holott minden fain. Normál. Nagy a fejed te buzi. Azt pedig húzza a gravity. Ez történik. A semmiről beszélek. Mint mindig. Az emberek szó nélkül elmennek mellettem. Próbálkozzon a faszom. Együnk kurva sok Happy Hippot. Abban van a vitamin és a tejsavó. Basszunk embereket a liliomba végre.