Borzalom ami már évek óta megy a honi labdarúgásban, amiben nem kis részben a média is felelős a geciskedőspesszimista viselkedésével. Mindenki szidja a másikat, mindenki buzi, az az émelyítően ostoba magyar mentalitás pedig itt a leginkább szembetűnőbb. Az örök vasszigorú, kielégíthetetlen sajtó valamiféle világmegváltást vár el ettől a 11 szerencsétlentől. De baszátokmeg. Évek óta hektikus a labdarúgás. Nincs mit szépíteni. Ez a valóvilág, yoyo. Tudni kell hol a helyünk. Aki meg álmodozik legyen holland álompolgár. Én amúgy kedvelem a trágyát. El kell fogadni, hogy mire képesek, mire számíthatunk tőlük így nincs csalódás. Nem szabad elvárni a lehetetlent. Ez jutott. Van az a sport ahol mindenkit megbaszunk. Ez a labdáspicsogás nem az. Egyszer talán. Addig a realitás. Csak hát érdemes lenne támogatni mondjuk a hokit, ami a focihoz képest minimális pénzből felfelé száguld… Látványsport. Vagy kézilabda. Mi volt az olimpián, Magyarország-Izland atyaúristen... Az évtized sport eseménye volt. Ha kikapunk akkor sem szartunk volna fekete horogkeresztet a meszelt falra, de nyertünk. Hogyan? Miért? Mennyiből? Kéne egyensúly. A foci túlságosan népszerű. Tőle várunk valamiféle világmegváltó katartikus, össznépi ejakulációt. Pedig más sportban előrébb tartunk. Tovább kéne lépni. Ami lemaradt azt pedig újra felépíteni de nem kókler munkával, megélhetési emberekkel.
