Berúgni dél előtt. Megvolt a szokásos edzés majd mentem nyitni, aztán egyszer csak. Érkezett az új turnus, ismerősök. Ajaj. Perifériámban már láttam a borzalmat. Inni kell. Nincs mese. Mit? Nem nem én nem akarok. Olyan nincs. Jó legyen vodka, színtelen szagtalan. Csúszik. Jobban, mint a jéger. Őt idén utáljuk. Sör. Az kell anélkül nem nyár a nyál. Folyik. Tovább csúszik. Miért. Még egyet? Faszt. Very fast. És 11.55 amikor már látni nem látok, mert 6-7 vodka nyúz belül, néhány sör ki számolja már. Dél előtt járunk. Végállomás. Báng. Dolgozzak is, így. Fos kiszolgálás, megtámaszt a hűtő, a 100 fokos kávégép. Izzadok, pállok. Minden bajom. S folyamatosan jönnek, igyál. Kényszerítenek. Menjetek a picsába. Nincs kibúvó. Hiába tekintesz kifele. Innét nem menekülhetsz. Két test is kevés lenne ide. Ez a selejtest bármikor felrobbanhat. Várom már, a percet amikor kiszabadul a gonosz belőlem. Ne legyetek ott. Szar lesz. Bőven.
