Van e a gombánál ocsmányabb rútabb növényi anomália?
Köröm alatt, pinában rendkívül otthonosan mozog, de előszeretettel telepszik meg légkondiban, szutykos lakásban és persze erdőben, réten, fatövében vagy házunk kutyafosta zöld udvarán. Kétségkívül ő is csak az úr teremtménye, egy a sokk közül. Legalább annyira jelentős, mint a kullancs vagy a cékla. Régen számba sem vették. Azonban valamiért akadt néhány humanoid akik kikaparták ezt a gumigecit a szomszéd lyukából és sóval borssal kezdték hinteni, talán éhínségből, vagy csak valamiféle perverz vágyból kifolyólag kitudja. Mindenesetre megtelepedett a konyhában, megszerette a paraszt állkapcsa a kotont. Valahol itt kezdődick az ember tragédiája. Amikor mindent megeszünk, felemésztjük az egész környezetet. Semmi sem számít. Csak a gyomrunk, valamint az a túlmisztifikált kulináris élmény. Mindegy, hogy egyik rokona konkrétan hüvelyek falában pálik jóllakottra. Vagy elég légyölőék galócáját említeni. Nem minden arany ami fémlick. Nem számít, jó ez nekünk. Természet ajándéka. Isten vasárnapi pállott hónaljának mennyei kalapos mannája. Mindent megeszünk. Még ha bele is halunk. Talán a spórákban van valami. Mert a gomba íznél rusnyám olcsóbb aromát nem nagyon lehetne kitalálni. A szója semmirekellőségével vetekszik.
Szarvasgomba. Az. Bérelek erdőt aztán veszek pár kutyát, hogy megtalálják kiássák ezt a méregdrága hüvelypannát. Sznob geciknek való szent eledel. Az ilyenek megérdemlik a méhen kívüli terhességet meg a szifiliszt. Szarvasgomba… na menjetek a faszomba. Ez a kalapos retek nem szájba való, hanem a gazdagok ánuszába.
Szegények meg rágjanak inkább gittet. Attól nem lesz gombás a lábuk. Ez nem spenót nem leszel erősebb, se gyorsabb, okosabb tőle. Ez egy puha, rugalmas szar. Ha milliomos lennék felvásárolnám a világ összes gombáját és megsemmisíteném. Ahogyan a szúnyog, úgy ez sem hiányozna.
