Hazafelé menet kocsmába betérő virágot szorongató alkoholistát láttam. Vasárnap. A szerelem napja. Egy kapitalista vén szatyor napja. Szombat félórás virágkeresés Pécs legnyugdíjasabb környékén, eredménytelenül. Vasárnap. Koránkelés, irány a bót. Egy igényes virágbolt, kedves idős nénivel. Csak egy rózsát szeretnék. Rózsa, az örök szerelem jelképe – mondta kedvesen őszes bajsza alatt. 30 szál rózsa volt egy vázában, melyiket válasszam, mi alapján? Tényleg szépek voltak. Közben a mami kutyája nyalogatta le retkes cipőmről a sós latyakot. Egészségére. Választottam. Nem kell csomagolni, selyempapír elég, igen. A fizetés résznél nyeltem egyet. Jó mondom, egyszer van karácsony. Még ellátott pár jó tanáccsal, hogy jó sok víz meg ne ollóval metsszük, stb. Elköszöntem, irány haza. Az ágyban vártak. Sikeresen abszolváltam a Valentin nap ezen részét. Öröm, ölelés, csók, váza, víz. Aztán eltelt két óra és a rózsa feje lehajlott. Levelei elkezdtek száradni. Haldoklott.
De mégis hogyan? Hogy a picsába mehet tönkre egy pár órája vásárolt nem Tescós rózsa, ami közel 1 rugó volt? Pláne úgy, hogy a néni még azt is mondta, hogy kurva sokáig eláll. Mérges vagyok, kicsit. Mintha összekukáztam volna valahonnan egy szál gazt. 1000 Ft kétórányi tündöklésért. Fasz se gondolta volna, hogy 500 Ft-os órabérben dolgozik az öregasszony rózsája… A legbalfaszabb virágvásárló díját ezennel megnyertem. Big Applause a faszfejnek! Persze tudom, hogy nem ez a lényeg, de akkor is...
