Amennyiben A és B között kisebb, mint 5 kilométer a távolság a gyaloglást választom. Nagyobb távolságokra ott a vonat illetve a busz. Mindkét eszközön számos élménnyel gazdagodtam az évek során, és mindkettőnél akadt egy-egy maradandóbb élmény is.
Egy szép nyári nap épp Pécs felé tartottam busszal a Balatonról bátyám társaságában. Tikkasztó nyári meleg, lég kondi híján semmi levegő nem volt, csak zötykölődés és szauna. Sosem szoktam rosszul lenni buszon. Egyszer csak bátyám eléggé elgyötört fejjel papírzsepit kért, ám én csupán néhány szalvéta foszlányt tudtam adni neki a lekváros kenyér csomagolásából. Elfordultam, bámultam a tájat és közben azon gondolkodtam, hogy vajon minek kell neki szalvéta. Bukkanó, majd egy enyhe köhögésszerű hang. Hirtelen melegség lepte el a combomat. Megfordulok és mit látok? Lecsós üléstámlát, szalvétadarabokkal tűzdelve, saját ágyékát illetve bal lábamat paprikás mázban. Darabosat köhögött, a szag elviselhetetlen volt. Még a kártyát is lerókázta, amit néhány órával az utazás előtt vettünk, és ami akkoriban igen nagy ritkaságnak számított. Megállt a busz, leszálltunk nekiálltunk tisztálkodni az útszélén. A kártyát kidobtuk a kukába, menthetetlen volt sajnos. Aztán hirtelen becsukódott a busz ajtó és elindult. Integettünk kapálóztunk ordítottunk, mire észrevett minket a sofőr. Felszálltunk kérdően ránéztünk a sofőrre mire ő csak annyit mondott: Hát azt hittem itt jó lesz nektek, a rókáknak az erdőben a helye. Anyád, így büntetsz mert összeokádta a buszod? Majomgeci.
Hányásként sem rosszabb látványa
Továbbmenve hátra a helyünkre minden egyes utas aki mellett elmentünk egy zsebkendőt adott, nem győztem őket elvenni. Hacsak tíz perccel korábban adták volna, talán jobban felfogja a lecsót. Visszaültünk, megnyugodtak a kedélyek, hazáig már problémamentesen utaztunk. A parasztelosztónál szüleink vártak és én, mint jó testvér rögtön azzal kezdtem mikor megláttam őket, hogy az András szétokádta a buszt és tönkre ment a kártyám. Rövidesen a feldúlt busz sofőr is csatlakozott a családi idillhez és megkérte anyánkat, hogy szépen takarítsa ki az összeköhögött üléstámlákat. Mutter szó nélkül ki is takarította, a busz sofőr pH értéke helyreállt és mindenki békében térhetett nyugovóra. E kaland óta nem eszem meg a lecsót és rettegve szállok buszra, attól félve, hogy valaki ismét lelecsózik, ezért ha bárhová megyek mindig viszek magammal zacskót.
