Szárnyaszegett Szigfrid szennyesekbe piszkit. Miért fogná másra, ha csak nem egy pálinkás óvodásra. Itatós kommersz májra húzódó csintalan csoda, vacsira üszkösödik a Bözsi boka. Nyugodtan, húzd le a gatyád Szigi és szarjál a koszos ruhára hihi. Nem bánt Bözske, édes anyó egy szemmel, melyet vaskos szürke hályog hentel. Megölelnéd a nénit, és nem éreznél mást csak szar szagot egy hétig…
De ne törődj, mos ezzel, nacit le és kezdj el… tojni, enged a lábadon végig folyni.
Ábrahám pajkos pónija sétál el a gittszövet mellett és nem lát mást csak egy kedves embert, Szigfridet, ki guggol potrohhal keletnek, a koszos kelmék pedig fost nyeletnek. Megállás nélkül, szól a bélkürt. Áfonya. Ez Szigfrid lábnyomára épült, s barnamártásból szépült.
Szigfrid arabul gubbaszt az almon, de vajon mit kereshet egy Mór a halmon?
Oly sokat mos, hogy lassan minden tangát beborít a fos. A fehér kötényt lassan elnyeli az éjsötét. Szar nekünk, szar nekik, Bözske picsája alól való prémek színe lett főleg meghitt. Meleg forró feketeség árad szerteszét, a néni ruháját bűzös szar verte szét, mint a nyári zápor a zabot, úgy kapta el a kendő a szagot. Végül hála helyett kurvaanyáddal illetett…
De ne lásson senki sem rémet, amíg nem próbálta ki Szigfrid alól a csoda krémet.
