A történet ott kezdődött, hogy szerdán bekellett baszni mert Orsi és Ádám nem tudtak a szombati szezonzáróra jönni. Jó legyen. 3 nap alatt csak regenerálódik a szánalmas szervezetem, ami lassan egy öregasszony immunrendszerével bír és egy csecsemő erejével. A pöcsöm meg mint egy ötévesé, szóval megvagyok áldva.
Nem azzal volt a baj, hogy csúnyán bekúrtam szerdán. Hanem a kibaszott időjárással. Isten valamiért megtréfált minket egy kis jégviharral egybekötött koratéli mínusszal, ami gyakorlatilag a legyengült mámoros testem immunrendszerét teljesen lenullázta. Ráadásul egy szál pöcsben szaladgáltam a 6-os út mentén a vihar kellős közepén, kalapuram is hapcizott másnap, fehéret… Csütörtökön másnapolás, gyengeség. Pénteken továbbra is gyengeség kezdődő torokfájással. Este Maró barátom közölte, hogy feljönne és hozna egy kis pöllt. Eltoltunk egy egység mariska hargitayt a konyhaablakban majd átmentünk a Timibe (éjjel-nappali a szomszédos tízemeletes biciklitárolójában) egy Aro-s vajkrémért (400ft) és néhány aszott kifliért (90ft). Az élmény felbecsülhetetlen volt. Vacsi után szunya.
Szombat. Faszombat, torokgyík, influenzás gyengeség, végtagfájás, ébredéskor nem állt a farkam. Ebből már tudtam, hogy nagy a baj. Pakoltam, rendezgettem a káoszt és vártam az esti sátánsereget, a szezonzáró házi mulatság vendégeit. Nyóckór kezdődött, akkor már eléggé csöcsön voltam, de gondoltam talán a Royal vodka segít. Egyébként az új Royal teljesen rendbe van, nincs technocol íze és az üvege is elég faszányos. Ráadásul 1200ft volt fél liter a Tacskóban, ami ajándék az alkoholistáknak. Szóval elkezdtem szopogatni a vodkát, 12%-os olcsó narancs aromájú műanyag kíséretében. A társaság már az elejétől fogva két részre szakadt, az egyik dohányos pletykás főként nőkből álló részleg a konyhában anekdotázott a férfi nemi szerveken, míg a szobámban a kanok züllöttek és jútúboztak.
mÁkos a fényben járó...
a konyha visszaszerzése
Második decinél kezdődött a karaoké, Ákossal, tumorHerolddal, Csofingerrel kiegészülve, először Meat Loaf, majd R Kelly I believe i can fly. De azt már úgy énekeltem, hogy a földön feküdtem és Ákos rugdosott és vert közben pedig azt ordította, hogy TE KÖCSÖG FRADISTA TE. Kellemes volt, majdnem beszartam a röhögéstől. Amikor elfogyott a vodka, szétestem. Valamiért előkerült egy Elvis dal amire egy brutális Fenyő bugit kentem a radiátor árnyékában, Tücsi szeme láttára, félt. A pulzusom olyan 200 körül lehetett. Lázas voltam és részeg, az egyik legveszélyesebb kombó, ennél már csak az éces buzi veszélyesebb.
Buddynak "Tündeéri" segítség kellett...
Arra emlékszem, hogy az Ákos volt az első kiesőnk nem sokkal azután, hogy összevissza pisálta a fürdőkádat és tusfürdővel festette ki a csempét, falat. Ezután gyakorlatilag félóránként hazament valaki. Végül négyen maradtunk, én egyedül a szobában csont készen lefeküdtem aludni és vártam, hogy a konyhai trió elhúzzon a picsába, erőm nem volt sajnos szólni nekik. Miután elzúztak, átmásztam a kisszobába és elájultam az öreganyám szagú rekamién. Pár óra múlva arra ébredtem, hogy geci lázas vagyok, reszketek, izzadok, torkom-fejem szétrobban, hányingerem van, mindenem sajog. Délre pedig jött a kocsi, költöztem. Fasza volt ilyen állapotban kicuccolnom a tonnányi szemetem. Sajnos a rendrakás elmaradt. Így még sem illik kiköltözni albérletből, az ablaküveg kitörve, a hűtőben valami megrohadva. Talán a kauciót sem kapom vissza. Vasárnap, hétfőn haldokoltam, nem volt agyam se, ülni sem bírtam. Ma kedd, és bár még mindig dögvész de legalább írtam valamit… Ja, most sikerült posztolnom, csütörtökön… erő bazmeg, az van.
ez Ace Venturás haj akart lenni, Buddy góz...tönkre
konyhámból tejcsárda
A kissátán szombat este szilveszteri ámokfutásához képest visszafogott volt...
Természetesen a slágert is kentük, a Trophic Thunderes Tom Cruise denszt. Egyébként a buli mélypontja volt, amikor No Doubt dont spíkjét és Cranberries zombiját hallgattuk és dúdoltuk, illetve amikor Dóra anyával és Csófingerrel Hupikék Törpikéket énekeltünk.
A képekért köszönet Zoltánnak, aki nem ivott eleget.
