Vettem egy mély levegőt és beletörődtem forró sorsomba. Emlékszem az első munkanapra, egy 500 fős étterem kellős közepén találtuk magunkat, tapasztalatlanul, ijedten, izzadtan. Nem vicc, a szállásunktól a munkahelyig megtett közel fél kilométer alatt szarrá aszalódtunk. Két napon belül már másodjára gondoltam a feladásra… Pincérnek látszó verejtékező hús cafatok voltunk, balfasz egy brigád, ráadásul a nyelvüket sem beszéltük. Mivel az angolt nem nagyon csípték a déliek, az elején főleg testi kommunikációra korlátozódott a kapcsolattartás. Kollégáink főleg Nápoly környékéről származtak, fajtájukat később könnyen fel lehetett ismerni, büdösek voltak, szőrösek, nem beszélték az olaszt, sőt nem túlzok, ha azt mondom, hogy ők vannak a legközelebb a majmokhoz. Bizony, Darwin evolúciós elméletének bizonyítékai Nápolyban találhatóak. Kuriózum volt a művelt, finom északi talján arrafelé.
A pokolba vezető végtelen fél kilóméter...
A magyar csapat egyik fele az 500 fős ördög katlanban hordta a tápot a köcsög turhaistáknak, míg a másik csoport, köztük én is, egy szerényebb étterembe kaptuk a beosztást, ahol kis digókat kellett etetnünk napi háromszor. Mi voltunk a szerencsésebbek. Könnyebb volt ellátni 140 infantilis kis sátánt, mint 500 éhenkórász macskazabálót. Jópár nap kellett, míg megszokjuk azt az iszonyatos hőséget, ami éjszaka sem mérséklődött jelentősen. A melóhelyig tartó 5 perces gyaloglás alatt kb. két liter vizet izzadtunk ki. Szervezetünknek igen nagy megpróbáltatások érték a mindennapok során. Én személy szerint minden egyes étkeztetésnél az ájulással küszködtem, minden egyes kibaszott tányér egy szenvedés volt, fél pohár verejték. Fordulónként, ami 3-4 tányér volt, kötelező volt meginni egy pohár vizet, olyan mértékben izzadtunk.
Így jár az aki az olaszok helyett dolgozik...
A folyamatos 50 fok rányomta a pincérkedés minőségére is bélyegét. Emlékszem sokszor előfordult, hogy a patakokban csordogáló izzadság a kezünkön folyt végig bele a kis lurkók fincsi ebédjébe. Néha pedig olyan forró volt a tányér, hogy alig lehetett kivinni. Egyszer full másnaposan, az egyik gyermekfelügyelő mellett a jobb kezemen lévő három tányérból pont azt húztam ki, amelyiket nem szabadott volna. Ráesett a szőrös lábára a forró szaftos paszta, a faszikám diszkréten válfánkúrózott, majd látván hogy egy kelet európai menekült vagyok megsajnált és tovább rágcsált. Villámgyorsan beosontam a konyhába mialatt a gyerekek hangos ovációval éltettek. Igen, ahányszor törtünk a kispöcsök tapsoltak és éljeneztek, de a digó fattyakról majd később. Szóval amint beértem a konyhába a bolgár mosogatónő felszereléssel együtt rögtön kiviharzott kárt elhárítani. Ő még egy szép jelenség volt itt délen, a másik bolgár mosogatónővel együtt kitettek egy Gábor Zsazsát. Szinte hihetetlen, hogy ezek havi 800 eurót kerestek…
Máriá, a szakadt Nápolyi, mögötte pedig az egyik bolgár csoda...
Egy átlagos közös zaba a digókkal, természetesen embertelen tésztával és az enyhén homokos Carmine You szopni a faszt-jával. Én lekváros zsemlét és tejet fogyasztottam. Extraként a bejátszás végén feltűnik a bolgár dézsatündér is.
A másik sokk, az étel, az olasz konyha. Amit itthon szeretek is, de mindennap azt enni, maga volt a fájdalmas diéta, éhhalál. Viszonylag egyszerű volt a menü, tészta tésztával, húsos tészta, olajbogyós tészta, ismeretlen mártásos tészta, főzelékes rettenet, mirelit csirkemell, sült krumpli, lasagne, pizza. Az utóbbi négy az ehető kategóriát képviselték, de sajnos pont ezekből jutott nekünk a legkevesebb. Emlékszem volt olyan, hogy a kispöcsök elől ettük meg a kaját, méghozzá úgy, hogy visszavittük gyors a konyhára mintha valami baja lenne és szépen a backstage-ben betoltuk. (Ami az étterem hátuljában volt a kukák mellett.)
A backstage, két majommal
Ákos a tésztárul...
A leves fogalmát nem ismerték, kanalat csak a kakaókhoz használtak. A fasz kivolt, hogy mindent belocsoltak olivával, még mindig érzem a számban azt a kibaszott olajos tésztás rettenetet... Phuj. Nem ettem sokat, mivel nem lehetett, viszont annál többet járkáltam meló közben, a közel két hónap alatt csont és bőr lettem, sikerült közel 8 kilót lefogynom. Kezdeti satnya izmaim hazaérkezésemkor gyakorlatilag megszűntek létezni. Egyébként az olaszok teste érdekesen formálódott, kezdeti zsíros alaktalanságuk szezon végére átalakult egy csoffadt pókhasú pálcikaemberré.
Lesz majd videó is amint letelik a kurva Vimeo 5 órás átkonvertálása, persze ha évi 60 dollárért pro user lennék, fél percbe se kerülne a dolog, kurva zsidó anykukat...
