Itt az agyfaszú mecénás, aki agyalt a támbleren és a zsidóság közti nem létező aneurizmán.
Jelentkezem, intelligens részeg vagyok, nem zúzok nem török, német. Náci kapitány ki szappant készített Tyler Dörden módjára a semmiből, zsidókból. De kit érdekel, kritikus volt a tömeg, még jó, hogy feldolgozunk. Hasznot nem húzunk a végtermékből, rövidtávon. Unokáink imába foglalják... a nevünket. Megakadályoztuk a cserpák vitézek elszaporodását, vuhuhu bézil, nagy ember vagy. Hiti. Azaz Adolf. A zseniális amatőr rendőr az utcán, röviden ZS.A.R.U. De akkor sem tumbelrezett a nyavalyás, egyszerűen kordába gyűjtötte a kritikus tömeget és eltüzelte ipari hulladékként őket. Bizarr, és még is együtt tudunk élni vele, mi a leszármazottak, túlélők fattyai, utó szappancsökevényei látjuk, érezzük a múlt kellemetlen füstös szagát és leszarjuk a történteket, jövőt.
Nem utáljuk a svábokat, se a német erasmusosokat, kivéve a Báyern MÜNKENT. Azt nagyon utáljuk, jobban, mint a tumblert és Göbbelszéket. Göbbelszék… Majdnem olyan, mint a forgó szék, csak annyi hogy a Göbbel IRTÓ jó volt, míg a forgó csak szék. Ez van, kurva gáz...
Most okádok tovább puszi
