Kiszámíthatatlan, elemi pusztító. Elbújhatsz és kivárhatod a vihar végét, majd felméred a károkat, rendbe jössz, felépítesz mindent újra. Az építkezés szépen folyik mindaddig, mígnem egy újabb hatalmas nagy orkán szét nem cincál apró darabokra. Rejtő is megmondta, a nő olyan, mint a ciklon... Sírnak, potyognak a kis ciklon eső cseppjei mire te megsajnálod és kimész meztelenül a tér közepére, erre ő 200km/órás széllel szed szét.
Ez az élet, egy végtelen csupasz faszlóbálás a viharban. A nő az időjárás szeszélyével támad és rombol. Elkapja a legérzékenyebbed és addig cibálja, míg le nem térdelsz előtte. Vagy lebetonozod a lábaidat szépen és megvárod míg béke lesz, nyugalom és elül a vihar, vagy leiszod magad annyira, hogy még a nő cifrái sem tudnak elemelni a talajról. A kőműves és az alkoholista példája… Hogy miért vagyok ilyen negatív véleménnyel a gyengébbik nemről? Nemes vonás tudom, nem lázadás ez, csupán csak a sok rosszból táplálkozom a jó példák, pozitívumok teljes kizárása mellett. Sarkító idióta faszfej vagyok.
Aranyos jószágok és egyébként szeretem őket, az éppen aktuális egyet, a többit pedig oltom, nehogy véletlenül lángra kapjanak az önbizalomtól. A közeljövőben történt egy apokalipszis, ami kifutásra sarkallt igen. Elszabadult az őszinteség, de erről nem beszélhetek, tiltja a klub szabályzata…
