Szép nap a halálra. Tegnap este egy cimBORám átugrott hozzám filmért, sörrel fizetet amit hirtelen felindulásból rögtön elfogyasztottam. Valami megindult bennem, elkapott a gépszíj. Közel a Timi, elmentem a Timibe, sörért. Timi a bolt. Három Sopronit nyeltem röpke óra alatt. Még jobban rám tört a szorongás, nem volt már pénzem. Telefon, öcsém, volt BORa. Parókát a fejre, kabát, indulás. Megérkezés, dugóhúzó, pohár, gluty-gluty. Fél óra múlva üres üveg, csont részegség. Zsidóztam, ordítottam, hazamentem. Hajnali kettő. Vécébe rohantam, diszkrét róka ordítással, ami rendesen elkapta a falat és a budi környékét. Sokat kiadtam magamból, BORos sörös paradicsomos húsgombócot vagy egy kondérnyit. Ezután egy darabig az ágyam szélén álltam majd a szőnyegre okádtam. Érthetetlen hisz már kijött a nagyja… azt hittem. Meglepetés volt, majd mámoros takarítás klotyópapírral, öblítés klozet vízzel, végül fekvés.
Másnap 10kor ébredés, az első éles filmkocka, kár felmérés, rosszul lét, hányinger, szagok, fájdalom. A szőnyegem foltos lett. Az egyik fogam kitört, oka ez eddig ismeretlen. Állam felkopott, sebes, szintén érthetetlen sérülés. A budi terepszínű mázban úszott, festés utáni jellegzetes szaggal. Szép nap a halálra.
Ez kedden történt, ma péntek van, gyógyultan, de még mindig nem kívánom az alkoholt. Bárcsak sose kéne már inni…
Utálom a BORt
