Ein heissen Stein
Évtizedek óta furdalja az emberiséget a kérdés, hogy vajon homokos volt minden idők egyik legnagyobb tudósa. Tényleg furdalja? Francokat, ez csak az én agyszüleményem, nyugodjon meg mindenki. Bizonyítékunk nem sok van, csak néhány fennmaradt tanulmányai, könyvek, ideológiák, vazelin használtra utaló jelek nincsenek. Egyelőre. Kutatásomat még csak most kezdtem, előttem áll még életének legsötétebb zugainak átfésülése, feltárása, elemzése. Biztosra akarok menni, ne legyenenek a végén kétségeim bármi is lesz az eredmény.
Próbáljunk meg kapcsolatot keresni a homoszexualitás és a túlzott tudósi magatartás között. Létezhet e összefüggés? John Addington Symonds (1840-1893) volt az első homoszexuális tudós. A homoszexualitás jelenségét vizsgálta, műve az első komoly angol nyelvű tanulmány volt ebben a témában. Nyílván a nagy vizsgálódásban őt is megérintette a melegség, bár nem olvastam könyvét lemerném fogadni, hogy a buzulás szépségeit ecseteli művészi köntösbe bújtatva. Gugli barátom nem szolgált több információval, szóval sokkal okosabb nem lettem. Keresem Einstein ratyiságának egyértelmű bizonyítékát, de egyelőre nem találtam hasznos információt.
Tőle idézek: „Ha a tények nem igazolják az elméletet, változtasd meg - a tényeket.”
Nos, ez alapján csavarok egyet a tényeken. Tény, hogy sokat elmélkedett és általában férfiak társaságában töltötte idejének nagy részét, ahol rendszeresen agysejt buzultak, csak idő kérdése volt hogy elérje testét is a hátulról támadó szőrös csimpánz recska. Bár volt felesége, ám az sem tuti garancia heteróságra. Viszont a biztos álcának tökéletesen megfelelhetett. Jól jött az asszony a háznál, kitudja milyen titkokat rejthetett a hitvesi hálószoba. Tény, hogy gyermekük született, lombik program híján csupán egy DNS teszt cáfolhatná meg vérbeli apaságát. Egy újabb tény, ami rám cáfol, de ugyanakkor hagy némi kételyt bennem.
„Felesége egyszerre volt személyes és szellemi kapcsolat: Einstein szeretettel (vagy néha lelki fájdalommal) hivatkozott Milevára, mint olyan „teremtményre, aki olyan erős és olyan független, mint én”. „Abram Joffe (a képen), a szovjet fizikus, aki ismerte Einsteint, néha utalt arra, hogy Mileva Einstein asszisztense, de ez úgy tűnik csak egy félreértelmezés.”
Ez érdekesen, nem biztos, hogy félreértelmezés, mi van akkor ha Abram Einstein titkos szeretője volt, és párszor elszólhatta magát feleségével kapcsolatban, hogy nem több mint egy titkárnő, egy kellék csak. Abram ismeretségére egyértelmű a bizonyíték, írásos feljegyzések szólnak arról, hogy gyakran találkozott a két tudós. A közös munka pedig mindig meghozza gyümölcsét. Volt idejük és lehetőségük megismerni egymást, közelebb kerülni egymáshoz. Minden feltétel adott volt gyengédebb szálak kialakulásához. Még egy apróság, ha beírjuk a google-ba az Abram Joffe nevet főleg Einsteines képeket fog kidobni. Hmm, lassan kezdem elhinni, hogy feltevésem igaz.
Itt egy másik érdekesség. Egy kép, a múltból, egy kép róla. A furcsa divatnak köszönhető, vagy egy forró tudósi ízlés ficamnak, de ez a szandál passzolna egy homokos lábára. Arról nem is beszélve, hogy ülés pozitúrája a legferdébb hajlamúakat idézi, jóllehet férfiak szoktak így ülni. Arcán némi gondolkodó sejtelem, de semmi konkrétum. A kép egy nőies összhatást kelt bennem, egy diszkrét másságot vélek felfedezni a pixelek között. Elfogult vagyok a nyomozásban, könnyen azt látom csak amit látni akarok, ezt elismerem.
Lenne itt még egy apróság. Einstein világéletében fanatikus szabadgondolkodónak tartotta magát. Nem hitt a vallásban, a tudomány álláspontjaival magyarázta a mindenségben jelenlévő törvényszerűségeket.Bizalmatlan és szkeptikussá lett minden tekintéllyel szemben, a mindenkori társadalmi környezetben élő meggyőződésekkel szemben. Egy közönséges lázadó volt, ki nem tartotta bűnnek a homoszexualitását, értékrendjébe belefért és elfogadott dolognak tartotta a másságot. Talán vívódásai alatt és végső elkeseredettségében nyúlt a másik nem után. Vonzódásának teret engedve a kitaszítottak táborához csatlakozott és feltűnés nélkül beleolvadt környezetébe. A világban a megítélése szempontjából fontosnak tartotta a heteroszexuális víziók fenntartását, nem engedhette meg magának, hogy kitudódjon hamissága, „romlottságának” közzététele derékba törhette volna pályafutását. Fenntartotta házastársi viszonyát, fenntartotta a társadalmi elvárásokat, annak ellenére, hogy legszívesebben a világ tetejére állt volna és végeláthatatlan kiabálásba kezdett volna, hirdetvén neme iránti vonzalmát. Őszintesége lett a legnagyobb ellensége, ám mégis élete végéig kitartott, igazságát magával vitte a sírba, ezzel pedig végleg megfosztott minket a biztos ténytől, hogy Albert tényleg buzi volt e vagy sem.
Remélem nem bántottam meg és nem aláztam porig Albert Einstein pátoszát, minden tiszteletem az övé, csupán válaszokat kerestem, egy fejemben szüntelen motoszkáló kérdésre, és ugye mondása szerint: „A legfontosabb: nem szabad abbahagyni a kérdezést.”
