Beetetés
Egy kis meló utáni kikapcsolódás, és őrültködés. Carmine bizony kapható volt általában a hülyeségekre, nem kellett neki kétszer mondani, kapott is mindig a főnökétől. Szerettük nagyon, csak sajnos sokat buzult amit eleinte nehezen viseltünk, később persze megbarátkoztunk fura szokásaival, bár halkan jegyzem meg, hogy nem ő volt a legfurább arc a sütőnél, júliusban ugyanis átjött hozzánk egy olasz szakács gyerek aki fullba nyomta a homárt. Olyan köcsög szokásai voltak, hogy menetközben, miközben tele volt a kezed iszonyat forró tányérokkal, mögénk osont és megmogyorózott minket… ez ám a határon túli szeretet mi? Barátom, én szeretném kizárólag a nőkre bízni e nemes feladatot, ha nem haragszol.
Hát igen, átéltünk jó pár borzalmat. Mindegy, a lényeg, hogy normális kaja híján állandóan tortát zabáltunk, hogy legalább legyen bennünk valami esténként. Annyi süti volt, mint a szemét, de egy jó kis rántott hús vagy valami tápláló étek már luxusnak számított a konyhába. A hangulat nagyon jó volt esténként, megfáradva, műszak végén lazítottunk, szusszantunk egyet, és persze játszottunk kicsit az étellel. Remélem, meg tudnak bocsájtani az Afrikai éhezők e galád tettünkért.
