Kampány csend előtt
Ugye nem azt akarod mondani, hogy csak az ujjaid akarnak velem kommunikálni? Menet közben jön meg az étvágy nem igaz? Meddig fogod őrizni ártatlanságod? A kíváncsiság mikor fogja ledönteni szikla szilárd védő bástyáid? A türelmetlenség hibát szül, vagy váratlan örömöt. Ki türelmetlen? Kire gondolt mister? Á, mindegy hagyjuk, csak úgy kicsúszott. De hisz benn se volt. Én ránk gondoltam, egyetemes férfiasságunkra, és nem a szervi formájára. Szűnni nem akaró kényszer, ez az ami rányomja az ismerkedésekre alattomos bélyegét.
Ma szexuálisan zaklatott vagyok. Sőt jobbat mondok, fel vagyok ajzva. Nem tudom miért, de megtörténik. Nem akarlak bele keverni, de kurva jól esne, ha megdughatnálak. Ilyen és ehhez hasonló bűnös gondolatok tartanak fogságukban. Markukban vagyok, biztosan hiányom van, persze nem is kicsit főleg vízhiányom a tegnap esti móka után. Elégítsd ki a vágyaidat és kész vége a szenvedésnek. Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Nekem az nem elég, testi kontaktusra van szükségem érintésre, gyengéd simogatásokra, kit kérjek meg, hogy kényeztessen? Elpártol mellőlem az összes puhatestű. Szeretet mentesítenek. Egyedül vagyok, mint az ujjam. De még az sincs egyedül hisz van 9 társa. Nem érdekel, nekem 20 kell! Nem tudom csak úgy megismertetni a vágyaimat, az olyan belsős téma, csak éreztetni tudom sugallni és rá irányítani a figyelmet. Meg kell találnom azt, akinek elárulhatom a titkomat, és irányítani tudom. Elmondanám neked szívesen, de tényleg, nincsenek kétségeim képességeid felöl. Biztosra nem tudhatom, ki akarja és ki nem, hogy én határozzam meg tetteit.
Mit számít, hogy akarja e vagy sem, végül úgyis kiderül. Kiderül? Ez nem egy felhős égbolt, ez egy védtelen facsemete a jégviharban baszki. Ha nem fogják, könnyen kitépi a szél és akkor bizony sok idő kell, hogy újra elő bújjon egy másik. Mindegy hisz időnk, mint a tenger, vagy mégsem? Attól függ kinek, egyesek az életbe még csak most mennek, mások pedig sokat látottként az életből távoznak. Nem fog már olyan ütemben újra nőni a fa, mint a fiatal kezdő csemete csíráztatóknál. És úszni sem tudok az idő tengerében, megfulladok, végül elsüllyedek.
Nyisd ki a szemed!
Kimentenél? Nehéz vagyok, de nem lehetetlen, édes teher, attól függ persze hogy hol helyezkedem el épp, rajtad, benned. Mindegy, rosszra gondoltam megint, de téged szerencsére nem ragadt magával. Még mindig hadakozol az ártatlanságodat szüntelenül ostromló romlottsággal. Kitartasz, nemes várvédő, Dobó István női változata. Nincs korlát, én hagyom szárnyalni a szavakat, ez a dolog nem félreismerés tárgya, ez a jó rossz, vagyis ez a rossz valójában jó. Sose elég semmisem és néha egy szó is minden. Olykor ezer mondat is kevés, máskor pedig gyilkol minden egyes betű. Nincs értelem, se egészséges egyensúly. Néha pedig jó lenne csöndbe maradnom, elnémítani ujjaim és szótlanul szemlélni. Sajnos az igazi ritkaságnak számít erre fele, felém, bocs ez miatt. Néha a tettek többet érnek a tollban rejtőző tinta erejénél. Nekem mondod? Ma annyira tettre kész vagyok, mint még soha. Kezdenem kéne ezzel a hatalmas pozitív energiával valamit és befektetni egy lüktető meleg ágyékba. Mert csak úgy spriccel belőlem az alkotni vágyás, majd kicsattanó pezsgő magvak. Már megint mit beszélek, látod? Elszabadul a pokol, hamarosan, érzem.
De mégis mit alkotnál? Szobrot. Most ne hagyj el, a be teljesesedés küszöbén, folytatom az utazást, ültesd vissza a szemeidet. Itt vagy már? Siess. Szóval útban vagyunk a csúcs felé. Meredek a pálya, de nem lehetetlen a leküzdése. Haladok felfelé, és te is. Képesek vagyunk szavak hátán is eljutni oda, nem csupán a puszta nyerséggel. A tettek még várhatnak magukra, tegeződhetnénk lassan. Először elménket kell eljuttatni oda, hogy ne legyen az érzés ismeretlen mikor a testek is találkoznak vele, nem lesz váratlan.
Érted? Biztos, vagy csak udvariasságból bólogatsz? Ha érted, látnod kéne már a csúcsot. Látod már? Nos, nem győztél meg. Ki kell szúrni a tetőn a boldogság zászlaját különben mit sem ér a túra. Iparkodj, hamar besötétedik. Szúrjad már! Várj, én szúrom te inkább figyeld, jó helyre megy e, csak a kezemet figyeld. Figyeled? Ezeket az óvatos mozdulatokat, tökéletes koncentrációt igényel a test minden egyes sejtjétől, összhang, mértani pontosság. Ez a cél, innen már nagyot lehet esni ha valami félre csúszik. Tudom, mindenhonnan fájdalmas a zuhanás. De ez a csúcsok csúcsa, a legmagasabb hatalom, és a hegymászó életének legfényesebb pontja, mikor karót szúr vágyai szívébe. Ragad meg jó erősen, és el ne engedd. Nyisd ki a szemed és nézz körbe alaposan. Ez az orom, a vágyak orma. Ha egyszer feljutsz ide és megtapasztalod látványát, többé sose vágysz majd másra, s e kaland kedvéért bármire képes leszel.
Kampányolok a gyönyörnek, a kampány főnöke vagyok, na és akkor? Igen vele beszélgettek. Velem garantált a győzelem. Hogy milyen számban győzhetsz, jézusom micsoda kérdés. Milyenben szeretnél? Melyik a kedvenc számod? Nincs olyan? Nem tudod mire számíthatsz? Némi bizonytalanságot vélek felfedezni arcodon. Az ismeretlentől rettegsz ennyire tán? Semmi, számodra nem szerethető szám nincs jelen. Ne félj, kezem hűvösétől ne reszkessenek porcikáid. Forróság közeleg... Összevissza beszélek, üss már végre pofán, de jól vigyázz, nehogy vágyaid túlszárnyalják képességeidet. Nem csodálkozom azon, hogy jó a kedved és nem bántasz, fenn vagy velem a magasságokban, ahol csupasz öröm és kéj vesz körül. Eszem ágában sincs lemenni, és neked sem. Maradhatunk, ameddig csak akarunk.
Így megfelel?
