Őrület foszlány
Tejfölös rájás rettenet, spenótos csiga menti odvas szú kinek feje és kurva neje az én unokatesóm menye. Érthető már? Kerek? Nyaktalan, agy nélküli fejek. Látom a szemedet te zsivány. Téged te oltalomért kiáltó, szoknya alá nyúlkáló itt a puni hol a punisat játszó hitvány.Gyerek vagy még. Egy részeg mocskos huncut, sarokba kuncogó törmelék. Avas mogyoróidtól reszket a megye. Véget ér hamarosan a hatás, heréidre lassan ráereszkedik egy patás. Felsírsz, és végül elül a hang. Csend honol és véres vizelet. S neked méltán kijár majd a tisztelet. Tovatűnő lovak moraja töri meg a halk tökből vérző alakod, nem kívántad már az utolsó falatot. Fájó, sajgó ékszerből kijárt ma este, így csonkítva kinek kell már szerinted Zsóti teste? Jöhetnek a kóbor blökik, bár falatjaim még ők is kiköpik. Nem kellek már senki másnak csak a pedofil mikulásnak. Felrak a felszarvasozott szánra és ráhajtja szűz fejem petyhüdt faszára.
