Tudom, éreztelek. Téged, aki meghatározza a napjaim, s őrületben tart, láncra verő szerelem. Egy vágyat kergető, eszmét dédelgető ficsúr vagyok. Hirtelen termet ott az érzés, sátáni szúrás, örök élmény. Te mélyre hatolóan fellegekbe repítető váratlan, honnan eredtél utánam? A részévé váltam szürreális világodnak. Kérlek hunyd le szemed, hadd mutassak neked valamit, az életed a világom, bennem hallatszik tovább, a szimfónia mibe tested zenéje lett megírva, eggyé vált a mennyei hangjegyekkel, örökké ismert dallamaiddal, melyek megmutatják, e világ, szépséget. Gyönyörű vagy, műalkotás, szeretet vezérelte csoda, karöltve a földöntűli misztikummal mi oly varázslatossá tesz téged. Te voltál a kezdetem, te leszel a végzet, édes elmúlásom. Jelenként látlak fényben úszva, örök fényként lobogva a mindenség drága oltárán, és hálás vagyok létem minden pillanatáért.
