Kész vége, eltelt három nap, három intenzív táplálékszerzéssel töltött nap. Talán a hosszú télre raktároztam, talán csak egyszerűen faltam a jóságot a családi asztalról, hűtőből mindenféle ok nélkül. A valóság az, hogy már napok óta készültem a határtalan zabálásra. Kis bendőmet kíméletlenül sanyargattam karácsony előtti napokban, edzettem a „NAGY ZABÁLÁSRA”, felkészítettem a bevetésre. Nos, a küldetés elég jól sikerült (kb. 3 kiló plusz), és most azon a ponton vagyok, hogy nem kívánok már semmit, bár korog a gyomi, nyílván folytatná még az ünnepi mulatozást. De! Megálljt parancsolok, sajnálom Bélgolyó de nem lehet bírni rágással ezt a tempót. Sajog a hasam is. Könnyezik az epém. Legyen már elég, te kretén!
Bejgli morzsa csüng ajkaim szélén, orromban még a halászlé illata. Fogaim remegnek a közelmúlt megpróbáltatásaitól. Kék szemeim könnyeznek, ha ételre pillantok. Pár napos diéta, néhány kajamentes nap és meggyógyulok. Újra az agglegény koszt és minden rendbe jön. Ésszerűtlen evések, déli reggelik, esti ebédek, éjszakai vacsorák és máris helyre áll a világrendje. Ez kell nekünk. Biztonság kedvéért hoztam néhány egészséges karácsonyi falatot, a szép, fokozatos leszokás kedvéért. Erősnek kell lennem, túl kell élnem ezt az időszakot, hisz nemsokára itt a szilveszter, újabb bevetés, újabb harc a testemmel.
Dagadt vagyok, ellazulok...
