A mi kis családunk felső vezetése a hit által vezérelt és tiltja az alkohol fogyasztását, ám a ritka kivételek egyike, karácsony. Egy legális szeszelés a szeretet lágy ölében, hm, lehet ennél ütősebb bódulat… Megkísérlem vázolni, mi is a jelentősége az efféle „kivételes” estéknek. Egyszer régen az uralkodó pár női fele betért isten templomába, és a „csaj nem jár egyedül” elv alapján, hamarosan a férfi fél is követte megváltó cselekedetét. Apci előző életében az alkohol rabja volt, de jézus erejéből sikerült megszabadulni láncaitól majd elvakult hívőként csatlakozott a romlott világot megtérítők mozgalmához. Ennek a határtalan birodalomnak voltam én is az egyik tagja. Hitvány, bűnös, eltévedt bárányka. Mióta az eszemet tudom ment a térítés, vittek az alkalmakra, vasárnapi összejövetelekre. Azok a kötelező borús vidám vasárnapok, rám erőltetett ideológiák, mint a nem kívánt terhesség úgy szorították elmém. A fejembe akarták préselni a helyes út koordinátáit. Mondanom sem kell, hogy ezzel azt a hatást érték el, hogy fellázadtam, és beleszartam a térképbe, szépen összehajtogattam majd visszaadtam az útbaigazítók gyülekezetének. Had járjam a saját utam. Sodorjon az út menti szél, és ne vezessenek meg soha többé.
Harc robbant ki a birodalomban. Véres háború, melyben nagykorúságom betöltéséig nem győzhettem. 18 éves koromig húztak magukkal a földön, porban azon a bizonyos keskeny ösvényen. Lett volna idejük győzedelmeskedni, de végül kudarcot vallottak, ismét. A hatalmas térítőkedv elmúlott, csalódottan ballagtak el a csatamezőről. Ez volt az a pillanat, amikor teljesen lemondtak rólam. Nem váltam a testvérükké, nem lettem jézus követője, a bűn széles ösvényét választottam. Gondolom, ezért a pokolra jutok. Mégsem érzem úgy, hogy rossz helyen lennék, de majd kiderül, ha meghalok mire volt jó ellenállásom. Lehet nekik lesz igazuk és öröktűzben fogok égni, de lehet nekem, és nincs semmiféle túlvilág, csupán hit, ami segíti a halál gondolatának elviselhetőbbé tételét. Szóval ezért különleges alkalom alkoholt fogyasztani nálunk, a hit templomának küszöbén. Kereszt alatt szopogatni a rosszaságokkal teli alkoholt. Én megtettem, nem is egyszer, legalább öt meleg sör gurult le bűnre éhes torkomon, előtte pedig ünnepi pezsgővel és Tokaji aszúval csillapítottam kioldhatatlan szomját. A hívők igéinek sűrűjében megőriztem ateista belsőm, bár szikrázott a menny és pokol lépcsője. Végül legyőzött a gonosz, s berúgtam isten szent szeme előtt.
Azt hiszem végre megtaláltam a saját ösvényem...
