Egy kis homok került a gépezetbe. Buzulás, melegség, seggből szájba stb. A mai világ mocska szennyezi be életünket szájról szájra. Felvonulnak, homárt esznek vacsira, majd pár gyengéd pacsi a zacsira… Kényeztető mogyi masszás, és kielégítő popi makkozás. Félek tőlük, annyira forrók hogy égetik az arcomat, égetik a szememet. Néha a könnyeim folynak az örömtől, hogy engem a pina vezérel és mentes vagyok a homoktól. Boldog vagyok, a Nusikba vetett hitem töretlen, s rendületlenül csapja szét kardom őket, anya követlek.
Ti meg vonuljatok, szopjatok, kapjátok el a tojásokat, csak engem kíméljetek. Lombos ordas farkasok kik megkívánják szelíd gyermeki testem, ti hatalmas turulok, Hát turul, tudd meg hogy egy kis fitymaszűkület vagy, gyógyítsátok meg szájrátétellel egymást. Hagyatok békén, mert begurulok a végén és belerakom a világot a fagyasztóba. Talán ez a megoldás egy végtelen fagyás, nem vagyok gyagyás tényleg ez a megoldás, homokozóra jeget, attól dermednek meg majd a buzi fejek. Asztmás lenne így rögtön a világ, még nagyobb tisztelet övezné a pinát. És persze engemet ki a globális felmelegedés megrontója, kinek segítségével nem lesz több Ózonlyukazás se fák a fákkal, se szikrázó szakállak sziluettje. A hős én vagyok. A szobrom pedig réz. Nadrágomban ólálkodik egy idegen kéz, csak a barátnőm az... Lassan pedig felébredek és boldog vagyok, hogy újra kefélhetek.
Nincs (k) anál
