Kellemes Keléseket
Ha csak az arcomon lenne egy kelés, de nem. Felkeltem. Másnapos vagyok, bár az érzés nem ismeretlen számomra, mégis megszokhatatlan, fáj és szar és ilyenkor érzem igazán azt a 25 évet… Jézusom negyed százada rontom itt a levegőt, és közeledek a 30 hoz, undorító. Minden olyan gyors. Kéne egy pause gomb az idő kerekére, vagy kerékbilincs. Valaki bizony megnyomta a 2X lejátszás funkciót és bizony így repülnek az évek. Ki volt az? Elveszem a távirányító buzi, ne szórakozzál. Nincs időm értelmeset alkotni ilyen sebesség mellett. Most viszont valaki nyomjon meg valamit és léptessen a következő jelenethez. Lehetne holnap reggel pl.
Napom fénypontja az ismeretlen telefonáló, akinek hangjától sikerült kimozdulnom görényszagba zárt uránvárosi otthonomból, 3 perc erejéig. Méz folyt a fülembe. Csorgathatta volna még tovább... bunkóság lett volna megkérdezni tőle, hogy: nincs e kedved felhívni máskor is, olyan édes a hangod, tudom, nem ismerlek. Sajnos nincs olyan idegen, aki csak úgy, jótékonyan osztogatná a jóságot, és simogatna engem, a jószágot. Na mindegy most szerelmes lettem. Az ismeretlen hangba, lány neve egyébként Ha…..na abbahagyom, fáradt vagyok. Utálom a vadászgörényeket.
Ez a post sem fog szólni semmiről amúgy, szólhattam volna előbb is nem? Köcsög voltam, elolvastátok. Büntessetek!!!!!!!!!!!!!
Jóllátod, tényleg ennyire rossz a helyzet
