Pár csepp házi pálesz választ el attól, hogy a …..
Folyadékba rejtett boldogság, cseppenként legördülnek lassan torkomon egymás után. A pulzusom egyre szaporább, kezdi éreztetni velem jótékony hatását. Nem kell alkoholistának lennem, hogy megértsem a benne rejlő erőt, mi már az idők kezdetétől jelen van, s kísért bennünket nap, mint nap. Elfogadom, nem harcolok ellene, kezemmel megragadom a poharat és fenékig… Minden egyes korttyal közelebb jutok ahhoz a csodás állapothoz, amit részegségnek hívnak. Egyesek az idejük nagy részét ebben a világban töltik. Nem vetem meg őket, az ő választásuk. A józanság olykor csak álca, kimerítő hiú ábránd, a csupasz valóságban létező törvények mentén nehéz szárnyra kélni, boldogulni. Visszahúz a mélybe, a munkádba, az iskoládba, az életedbe. Ki ne álmodozna egy másik világról, ahol bármi megtörténhet, ki ne szárnyalna a fellegekben, ha csak ideig, óráig, de mégis kiszakadhatna a szürkeségéből, repíthetné a képzelete álmai felé. Eljutott oda, hol nem fázik többé, nincs több fájdalom, se rossz érzés, hazaérkezett. Számára ez a boldogság. Majd jön a másnap. Visszatérés a földre. Fájdalmas folyamat, és aki jól ismeri a dörgést, inkább elkerüli azzal, hogy rátölt, így nincs becsapódás, csak lebegés. Ezt hívják szintfenntartásnak, alkoholizmusnak, ami nem egy betegség, csupán az örömforrás egy szélsőséges formája, és melynek végén ott várakozik a halál.
