Összefoglaló. 2013 végét járja, már csupán pár csepp házipálesz választ el attól, hogy kiessek a forgószékemből, meg egy traktor. Rím kedvéért muszájból szükséges toldalék. Értelme nincs. Vétettem Atyám, csütörtökön megígértette velem reszkető testem, hogy sziliveszterig nincs itóka. Bukás Atyám!
Ez évre visszatérve semmi különleges nem történt. Kellett volna? Talán. Hol van már 2012 legnagyobb csalódása, az ígérgetett világvégének elmaradása… 13-as legalább nem kecsegtetett hamis víziókkal, ennyivel mindenképp jobb elődjénél. Egyenesebb, bár inkább nyersnek mondanám, közömbösnek, vagy leginkább ismerősnek. Igaz, akadtak rég nem tapasztalt boldogságfaktorok, s szükséges velejárójaként fájdalommal teli percek, órák, napok is bőven. Okosabb nem lettem, hülyébb…talán. Viszont gazdagodtam 25 ezer HUF-ért egy három üléses gyökérkezeléssel. Kedves Januárom pedig egész hónapját bearanyozó, ismeretlen eredetű influenzaszerű vírusos betegséggel kúrt majdhogynem halálba. Ennél reményteljesebb, biztatóbb kezdetet álmodni sem mertem volna. Márciusra nagyjából rendeződött bioritmusom, aztán ott volt a balatoni nyár ismételten, amiről nem esne jól mesélnem. Mert nem. Szeptember. Levélhullásos fokozódó depresszió. Semmirekellő ősz, még alantosabb tél előszelei, az életcsíráját eltaposni vágyó haldokló november, néhány szeretet fokkal melegebb december télpapó fityma csattogásával. Szaloncukor bré, a házmester… legalább hó lenne vagy rénszar, esetleg vas.
Még két nap Jack és szerver restart. Daniels visszatér. Legalábbis ami a versenynaptáranyát illeti, mert az ember életében nem hoz változást az elseje az kurva bizonyossággal állítható. A remény persze él, az új évi fogadalmak vékony fátylába pedig az értelmes ember még a faszát se veri bele nem hogy ábrándozás háthatalán geometriába...
