Nincs baj azzal ha bebaszunk. Felelőtlenség. Semmirekellőség. Talán. Mi van ha valaki megtalálta a célját és abba belefér a rendszeres elmetágulat folyadékos útja. Túlságosan kötődik a csövességhez a szeszmámor. A munkanélküliséghez, a kilátástalansághoz. Az életet értelmetlenül történő elpusztításához. Igen. Sokaknak menekülés csupán. Vigasz. Az igazi valóságuk puha köntöse.
De vannak kivételek. Akiknek a mámzi több mint átmeneti véralkohol. Más. Nem azért iszom, mert boldogtalan lennék, depis, vagy alkoholista. Egyszerűen azért mert általa eljutok A-ból B-be, C-ről nem is beszélve… Józanul akármennyire is próbálkozom, csak toporgok egyhelyben hugyos gatyával herpeszes pofával a bidém peremén.
Nem hinném, hogy ez rossz. Nem kéne elítélni. Nem szabad. Ha tudatosan iszunk. És ez alatt nem azt értem, hogy megittam
háromsörtésmárérzemafejemezértelrágokegyperecetazutánmegbambizok.
Nem. Ez többről szól. Továbblépésről. Egyes emberek a hit által nyernek megvilágosodást. Én ittasan jutok fényhez. Bebaszva olyanná vedlek, mint akire józanul csak vágynék. Hozzáad. Nem elvesz. A másnaposság pedig tud csodálatos lenni, magvas gondolatok táptalaja. A sörrel felszabaduló endorfin nagyszerű dolog. Ki kell használni. Mert mit ér a magánnyugdíjpénztársegg ha vigyázzállásban feszültem egész életemben. Szabályok szerint szoptam. Nyeltem a társadalom keserédes nedvét és még pofán se basztam senkit úgy igazán. Hasonló élete van egy génmanipulált tojónak a csirkefarmon, csak annak nem turkálnak ennyit a valagában. Én megfordulok a karámban, ahol kaját adnak oda szarok, ahol a kulák vannak ott kukoricázom mert tudom, hogy a gyémántfélkrajcár pontosan ottaaaan terem. Erre kéne gombot varrni.
Nem érzem magam rongyembernek. Ítélkezni lehet persze.
