Ma néztem azt a részt a vészhelyzetben, mikor meghal Lucy Knight. Egyszer láttam csak ezt az epizódot, több mint 10 éve. Mégis kristálytisztán emlékeztem erre a jelenetre, de pl. az akkortájt végbemenő ballagásos időszakból alig maradt meg pár képkocka. Kivéve persze azt amikor is érettségi első napján bekellett kéredzkednem fosni egy vadidegen öregasszonyhoz iskolába menet. Szóval mikor Cartert és a kis aranyos medikáját megszúrja az a geci Gattuso hasonmás... Micsoda dráma. Így kiírni egy főszereplőt. Akkoriban még nem volt szokás. Úttörő szerepe volt az E.R..-nek e téren. Aztán később a Lost rátett még egy lapáttal. A szeretetünket használják fel ellenünk. Gnóm vagyok. Rám hatással voltak ezek a jelenetek. Meghatároztak. Hipochonder lettem. Orvos is akartam lenni egy időben. Egy Hollywoodi visszacsatolás vagyok nem több. Alig szívok kettőt a sörös dobozba már elfogy… Most jön a megnyugvás rész. A zenék is sokkal lágyabbak lettek. Már nem kiabálnak a fejemben.
