Valóban. Csalásnak számít e az, ha alkoholos mámor segítségével érjük el tudatunk elrejtett magvas gondolatokat tartalmazó zugait? És ha csak akkor? Mi van ha a rideg józanság teljesen blokkol. Mi van ha bebaszok, és kinyílik a világ s elérek valamiféle ősi tudást? Alkoholista leszek. Az lennék, ha bírná a testem. A talán soha el nem készülő regényemhez töménytelen mennyiségű szesz kellene. Csak hát a test. A fehérre meszelt csoffadt börtön. Belülről parancsol megálljt, és számlálja vissza azokat a napokat. Az enyészetig talán csak hetek, hónapok, jó esetben évek. Eltelt egy hónap az idei évből és semmi sem történt, csak szar. Így múlik el az élet. Hány hozzám hasonló sziporka veszik oda, úgy, hogy a világ soha nem fog tudni létezéséről. Olyan negatív ez az egész. De szép lett volna Montanában…
